Szögezzük le: régivágású faszi vagyok, nekem a limuzin négyajtós és lépcsőshátú. A kifejezés mostanság ugyanis elkurvult, szinte bármilyen csapotthátú ötajtósra ráfogják; számomra felfoghatatlan módon a Fabia változatok listáján a kombi és a sedan mellett limuzin kivitel is szerepel, és kizárásos alapon ez csak a hecsbek lehet. Vagy ugye klasszikus eset a büszke Trabant Limuzin elnevezés, ezt inkább nem is kommentálom. Ha biztosak akarunk lenni, ragaszkodjunk a négyajtós, vagy a lépcsőshátú kifejezésekhez, lehetőleg kombinálva, úgy a tuti.

Azt, hogy tízes listát írni jó dolog, már sokszor kifejtettem, és ugyan abszolúte nem az enyém az ötlet, szívesen hangoztatom úton-útfélen. Az első, autós-toptízes próbálkozásom a kedvenc kupék között mutatott irányt, most pedig a limuzinok kerülnek terítékre, annyi könnyítéssel, hogy az ötajtós, hosszú seggű autók is bebocsátást nyernek (az angol liftback megfelelőire gondolok), hiszen egy nagy Citroën simán lelimuzinozható. Ennyire azért rugalmas vagyok, elvégre eltelt egy-két év a CX bemutatója óta, volt időm hozzászokni a gondolathoz. (Belefér, márcsak azért is, mert az eredeti CX négyajtós volt, a csomagtérajtó a hátsó szélvédő alatt nyílt fel. Hammer)

Tatra 613. Rögtön az elején komolyan gondolkodóba estem: vajon melyik Tatrát említsem? Ott van ugye a korát messze megelőző T77, aztán a gyönyörű 603, meg a hattyúdal, a T700, de végül a Vignale karosszériás 613-ast tettem fel a listára, lévén ezt ismerem legjobban. Egyszer sikerült közelebbi kapcsolatba kerülnöm egy ilyen tüneménnyel, ötvenszázalékos tulajdoni arányt realizáltam egy fekete, 1979-es évjáratban. Egyszerűen lenyűgöző autó. Három és fél literes, V8-as erőforrás pöffeszkedik hátul, meglepő technikával. Léghűtés. Osztott hengerfej. DOHC vezérlés, négy vezértengellyel. Mindez a 70-es évekből, Morvaországból.

Többfajta verzió látott napvilágot, szerintem a 613-1, a 613-4 meg a 613-5 az igazi, de a kockalámpás, hosszított tengelytávú Special se kutya. Nekem az első variáns az álmom, ami leginkább feketében készült, de nagyon jól mutat fehérben is, sőt láttam egészen elképesztő, narancssárga festésűt is.

Aston Martin Lagonda. Jó huszonöt éve a kezembe akadt egy 1980-as Auto Katalog. Akkoriban igen nagy kincs volt (most is az), nem lehetett mindenütt autós kiadványokba ütközni. Tátott szájjal bámultam az ismeretlen autócsodákat, tanulgattam a neveiket. Az egyik különösképpen megfogott: a William Towns-féle futurisztikus Lagonda, a sportkocsis, bukólámpás orral (ez később eltűnt, mert bajok voltak vele), meg a hozzácsatolt limuzin-utastérrel rögtön a kedvencemmé vált. Mindössze 645 darab épült, mind 5,3-es V8-assal. Nekem egy korai, bukólámpás kellene, zöld színben.

ZIL 41047. Igazából a 41045 átdolgozott változata, kockalámpákkal. Valódi luxuslimuzin, megfelelő ellencsapás a gaz kapitalisták Cadillac-Lincoln-Rolls kihívására. Kár, hogy a Szovjetunión kívül a kutya se ismerte.

A 41047 egy hatalmas dög. A mérleget 3,6 tonnával kínozza, a 7,7 literes V8-as fogyasztását 22 literben adták meg. Létezik belőle rövid tengelytávú verzió is, a 41041, az csak 5,5 méteres, meg a kombi, a 41042. Természetesen hosszú tengelytávolságú kellene, feketében, tányérsapkával.

Fiat 1300/1500. Az igazi fürdőkád-forma. Gyártották Kragujevácban is, Zastava felirattal, de szegről-végről a Nagypolskinak is köze van hozzá: ugyan a 125p karosszériáját a Fiat 125 adta, de mechanikáját az 1300/1500-tól örökölte. Leginkább fehéret látni belőle (még Bada Dada is megénekelte, hogyaszongya „Apa kocsit hajt… nagy, fehér Fiat 1500-as gépjárművet”).

Egyszer láttam egy veteránújságban egy restaurált fekete színűt. Na, nekem olyan kellene, motor mindegy.

Mercedes W116 450 SEL 6,9. A duplaütközős S-Klasse, hatalmas motorral. Nagy, kényelmes, megbízható – mi kellhet még az embernek? No persze, egy benzinkút. Valami világosabb metálszínűt képzelek el magamnak, de a Roninos barna se rossz. Mondjuk amit a filmben műveltek szerencsétlen autóval a debil filmesek, attól kinyílt a bicska a zsebemben…

BMW 5-ös (E12). A mai, egyre hízó utódai mellett szinte légiesen könnyed az elsőszériás Ötös. Paul Bracq tervezte a klasszikusan cápaorrú kasznit. Egyszer egy ilyen cápaorrot beledugtam egy parkoló Ezeröcsi ajtajába. Hja, kérem, a hátsókerékhajtás-kopott gumi felállás, spicces sofőrrel megspékelve hallatlan dolgokra képes.

Egy korai, kislámpás változat kellene (aminek a hátfalán van a tankbeöntő), hathengeres motorral, világos színben. Természetesen gyári állapotban, krómkerékív, BBS-spojler, Alpina-optik kilőve, mégha korhű is.

Lancia Thesis. Hogy valami mai vasat is említsek, ne csak a youngtimer-kategória képviseltesse magát. A ma kapható legszebb négyajtósról van szó. Az, hogy a Lanciák 80 százaléka Olaszországban kel el, kevéssé vigasztalja a Fiatot. Valami áttörésféléről pusmognak, meg darabszámnövelésről. Én inkább veszélyeztetett fajként gondolok a pajzsos autókra.

Bicolor hathengeres benzines, automata váltóval és vajszínű Alcantarával. Ilyet igényelek.

Opel Lotus Omega. Az „A” Omegák végsebességét végignézve akár sajtóhibának is elkönyvelhetnénk a 280-as értéket, ha nem tudjuk, miről is van szó. A delikvens a Lotus névhez méltó módon halad, ebben 3,6 literes soros hatos segíti, két turbóval, 377 lóerővel és 568 Nm-rel (érdekes módon a teljesítmény-nyomaték-végsebesség adatokban néhány százalékos eltérés mutatkozik a különböző forrásokban). Házon belül csak a Corvette ZR-1 hatgangos váltója viselte el az erejét… Százig 5,2 másodperc kellett a 950 darabos sorozatban, kizárólag Imperial Green (majdnem tök fekete) színben gyártott Omegának, illetve Carltonnak, amennyiben Vauxhall logó volt az orrán.

Citroën CX. Ha mindenképpen rosszat akarnék magamnak, beszereznék egy CX-et, mert nagyon szép, és ha minden működik rajta (kizárt), akkor nagyon jó is. Volt egyszer egy pécsi személyszállító kisiparos, aki egy kettő-feles turbódízellel taxizott. Akkoriban sokat vitettem magam, így kézenfekvő volt egy saját taxis beszerzése, természetesen valami egyedi vassal. Ámulatba ejtett a futurisztikus műszerfal, a repülőszőnyeg-rugózás, a speciális rádió-elhelyezés. Sokat beszélgettünk, főleg a közös álomról, egy DS-ről.

Aztán lecserélte a CX-et egy Daewoo Lanosra. Ennyit az álmokról.

Nekem egy hosszított tengelytávolságú (ezek a Prestige vagy Limousine utónévről ismerhetők fel), korai CX kellene, a műanyagos, későbbi kiadás nem tetszik annyira. Teli krómdísztárcsával, világos metálszínben, benzinmotorral képzelem el.

NSU Ro80. Egy motor mindenek felett… Nem tudom, van-e még másik történet arról, hogy egy rosszul megválasztott erőforrás képes egy típus, rajta keresztül az egész márka halálát okozni.

Pedig akkor úgy tűnt, a Wankel-motoré a jövő. Az NSU mindent feltett rá, és elbukott. A bolygódugattyús motor sokat fogyasztott, zabálta az olajat, és hamar elkopott. Pedig a kaszni, amibe zárták, első osztályú volt: tágas, biztos úttartású és modern vonalú.

NSU Ro80-asomat világos metálszínben kérném, de kérnék hozzá egy-két pótmotort, pár dugattyút, meg néhány kiló éltömítést.

És Neked, kedves Olvasó, van toptízes listád a kedvenc limuzinjaidról?