Tom Tjaarda és a Ferrari 330 GT Pininfarina | forrás: www.tom-tjaarda.net

Vannak olyan nevek az autótervezésben, amelyek az átlagembernek nem mondanak túl sokat, talán nem is hallott róluk. Olyan nevek, amelyek a "nagyok" árnyékában dolgoznak, akiknek munkáit mások arca alatt állítják ki, s csak a kulisszák mögött, a bennfentes berkekben illetik elismeréssel.

Itt van például Tom Tjaarda, aki Pininfarina és Ghia stúdiójának legprogresszívebb autóit álmodta papírra, agyagba, majd kerekekre a hatvanas években, s aki mai napig a dizájn szürke eminenciásaként dolgozik.

Az autótervezés nála családi hagyomány, hiszen édesapja, Joop „Jan“ Tjaarda van Starkenberg, aki 1923-ban vándorolt ki Hollandiából az Egyesült Államokba, néhány év leforgása alatt a szakma legnagyobbjai közé küzdötte magát. A húszas évektől kezdve, miközben a Ford karosszériáit gyártó Briggsnél dolgozott, elkészítette a "Sterkenberg" nevű áramvonalas karosszériatanulmányokat, amelyeket Járay Pál szélcsatorna-kísérletei inspiráltak. Eme tervekből született meg 1934-ben William Stout vállalkozásában a Scarab, amely építésmódjával - Ford V8-as mortorja a farában kapott helyet - és áramvonalas karosszériájával meghatározta az évtized második felének járműtervezését. Ugyancsak a "Sterkenberg" karosszéria volt a gyönyörű és kevéssé UFO-szerű Lincoln Zephyr alapja is, amely a Chrysler Airflow-val ellentétben ragyogó karriert futott be.

Az alapok tehát adottak voltak az ifjú Tom Tjaarda számára, amikor is 1953-ban, 19 évesen beíratkozott a Michigani Egyetem építészeti szakára, amelyet hamarosan ipari formatervezéssel egészített ki.

1956-ban professzora tanulmányútra küldte a torinói Ghia műhelybe, ahol Luigi Segre kezei alatt dolgozott. Két évvel később, az egyetem elvégzése után a Ghiánál helyezkedett el.

1959 Ghia Selene I | forrás: www.tom-tjaarda.net

Rögtön a mélyvízbe dobták, amikor Sergio Sartorelli-vel közösen rábízták a Ghia Selene I nevű tanulmányautó kivitelezését. A meglepő formájú szedánnal Tjaarda bebizonyította rátermettségét - egyúttal rögtön szembe is került egy komoly vetélytárssal. Akkoriban ugyanis a Ghiánál dolgozott a híres tervező, Virgil Exner Jr. is, akinek szúrta a szemét a fiatal dizájner sikere.

1960 Innocenti IXG Dragster | forrás: www.tom-tjaarda.net, 1960 Volkswagen Type 34 | forrás: www.tom-tjaarda.net, 1961 Ghia Cart | forrás: www.tom-tjaarda.net

Tjaarda zsíros munkákat csapott le Exner kezéről: az új Volkswagen kupé,a Type 34-es Karmann-Ghia, az Austine-Healey Sprite alapú Innocenti 950 S Spider / 1100 Coupé, valamint az egyedi példányban elkészült Renault Ghia coupé, az Innocenti IXG Dragster, valamint a kisebb jelentőségű, ám ujjgyakorlatnak kiváló Ghia Cart és a Ferbedo Automobilina pedálos autója is az ő kezei közül került ki.

Két dudás azonban nem fért meg egy csárdában, így Tjaardának 1960-ban távoznia kellett a Ghiától.

1962-es és 1963-as Chevrolet Corvair Pininfarina Coupé | forrás: www.carstyling.ru

1963 Chevrolet Corvette Rondine Pininfarina Coupé | forrás: www.carstyling.ru

Két évig a torinói Gabetti & Isola cégnél dolgozott, mint építész és bútortervező. 1961-ben azután egy kiállításon találkozott Battista "Pinin" Farinával, aki a saját stúdiójába invitálta Tjaardát. Itt az amerikai Chevrolet részére készítette el a Corvair Coupé-t, amellyel a csúnyácska, farmotoros fürdőkád gyönyörű olasz sportkocsivá vált. Szintén a Chevroletnek tervezte a Corvette Rondine Pininfarina Coupé-t, amely a masszív Stingray Corvette mellett egy sokkal kifinomultabb arcát mutatta az amcsi kultusz-sportautónak.

1963 Fiat 2300 Pininfarina Cabriolet Speciale | forrás: www.tom-tjaarda.net

A következő, Fiat 2300 alapú targatetős és kupé tanulmányokkal is folytatta az egyszerű, penge élességű vonalakkal operáló stílusát. Bár ez csak személyes vélemény, de Tom Tjaarda szemlátomást a hatvanas években már feltalálta - sőt tökéletesen alkalmazta - a Ford kilencvenes évekbéli New Edge dizájnját.

Hasonló stílusban építette meg '63-ban a Lancia Flaminia 2.8 Pininfarina Coupé Specialé-t, amelynek hátsó traktusa még napjainkban sem tűnik idegennek, illetve a Pininfarina Sigma koncepcióautót, ami a közeljövő biztonságos családi autóját hivatott demonstrálni, párnázott belső térrel, és tolóajtókkal.

1964 Ferrari 330 GT | forrás: www.classicrallies.com

Ez a dizájn feltűnt szintén Pininfarinához kapcsolódó Ferrari 330 GT modellnél, amely eléggé elütött a korabeli, jóval hagyományosabb, gömbölyded vonalvezetéső 250 / 275 GT típusoktól.

1964 Mercedes 230 SL | forrás: www.stjarna.is

1964 Fiat 124 Spider | forrás: www.hyts.hu

1965 Fiat 124 Coupé | forrás: www.tom-tjaarda.net

1965 Ferrari 365 GT California | forrás: www.supercars.net

Ezután némileg konzervatívabb stílusú autók kerültek ki a kezei közül; a Mercedes 230 SL, a Fiat 124 Spider és Coupé, valamint a Ferrari 365 GT California már nem lógtak ki annyira a sorból. Talán Battista halála után az ifjabb Pininfarina visszafogta alkotókedvét, vagy csak a ceruzája fogott másképp, ki tudja.

1968 Chevrolet (Ghia) Checker Berlina - Giorgetto Giugiaroval | forrás: www.kitfoster.com

Mindenesetre 1966-ban kilépett a Pininfarinától, majd két évig az OSI-nál tervezett kerekeket és karosszériaelemeket. 1967 végén összekerült Giorgetto Giugiaro-val, aki akkoriban indította be saját formatervező műhelyét, az Ital Stylingot, amely hamarosan Ital Design néven lett világhíressé. Kettejük közös munkája volt a Ghiánál megépített Checker Centurion, amely a taxiautókat gyártó vállalatnak tett javaslat volt, ódivatú járgányaik megújítására. Tjaarda kilépése óta Virgil Exner dominanciája a Ghiánál megszűnt, és egy új vezető, az argentín Alejandro de Tomaso került a tervezőstúdió élére.

1970 De Tomaso Pantera | forrás: www.tom-tjaarda.net

1972 De Tomaso Pantera 290 | forrás: www.tom-tjaarda.net, 1972 De Tomaso Pantera GT4 | forrás: www.qv500.com, 1973 De Tomaso Pantera L | forrás: www.digitalthunder.com, 1973 De Tomaso Pantera GTS | forrás: www.carstyling.ru, 1973 De Tomaso Pantera 7X | forrás: www.carpassion.com

1970 De Tomaso Deauville | forrás: www.blenheimgang.com, 1972 De Tomaso Longchamp | forrás: www.maserati-alfieri.co.uk

Tjaarda pedig boldogan tervezte de Tomaso autóit, a Forddal közösen építendő Panterát, a Deauville szedánt és a Longchamp nevű lépcsőshátú kupét, valamint a kevéssé ismert prototípusokat, a Mustellát, a Zondát, a Montellát, és a különböző Pantera protókat, amelyekkel de Tomaso a Fordot igyekezett - kevés sikerrel - meggyőzni annak nagyszerűségéről.

1971 De Tomaso Ghia 1600 Spider | forrás: www.tom-tjaarda.net

Ugyancsak De Tomaso néven mutatkozott be 1971-ben a Ghia 1600 Spider, amelynek vonalai nem sokkal később Fiat X1/9 néven kerültek sorozatgyártásra.

1968 Ghia Serenissima | forrás: www.carstyling.ru

1969 Isuzu Bellett MX1600 GT | forrás: www.tom-tjaarda.net, 1971 Isuzu Bellett SportsWagon | forrás: www.tom-tjaarda.net

A Ghiánál születtek még formatervek a nagy reményű, ám hamar befuccsolt Serenissimának, a Lanciának és a feltörekvő japán Isuzunak is.

1974 Ford Ghia Coins és az alapokat adó Capri | forrás: www.tom-tjaarda.net

Bár a Pantera gyártását nem, a Ghia terevezőirodát azért átvette a Ford, úgyhogy Tjaarda 1970-tól már a detroiti óriás alkalmazottjaként volt a Ghia vezetője. Így a hetvenes években Tjaarda főleg Ford prototípusok fejlesztését végezte, mint például a Capri alapú Ghia Coins, a Mustang II variációi, vagy a Maverick.

1972 Ghia Wolf aka Ford Fiesta koncepció | forrás: www.tom-tjaarda.net

Mellettük '72-ben volt egy igazán komoly dobása is; a Ghia bemutatta a Wolf nevű kompakt kisautót, ami nemsokára Fiestaként indult világhódító útjára.

A szíve azonban visszahúzta Olaszországba, így 1977-től 1981-ig a Fiatnál volt szakmai tanácsadó; olyan projektekben vett részt, mint a Zastava fészliftje, a spanyol Ritmo származék Seat Ronda, vagy a tömörített Porsche 928-asnak tűnő Seat Guapa koncepció.

1982 Chrysler LeBaron és Imperial | forrás: www.tom-tjaarda.net

1981-től a frissen megalakult Rayton-Fissorénál dolgozott, ahol a Chryslernek szánt prototípusok mellett a cég saját modelljének, a sokat vitatott Magnum terepjárónak fejlesztését vezette. A Magnum a mai luxus-SUV-ok előfutára volt, roppant jó felszereltséggel, iszonyú gagyi részletmegoldásokkal és borzalmas VM dízelmotorral; igen vitatott járgány. Nem mellesleg a mai napig gyártásban van, az USA-ban, ahol az egykori Rayton-Fissore importőr Laforza Magnum néven produkálja a csekély számú érdeklődőnek.

1985 Rayton-Fissore Magnum 4x4 | forrás: it.wikipedia.org, 1983 Saab Viking | forrás: www.conceptcars.it

1984-ben sok-sok év bedolgozás után végre megalapíthatta saját stúdióját, a Dimensione Design S.r.l.-t Torinóban. Itt is folytatta Rayton-Fissore részére a munkát, fejlesztette a Magnumot, illetve elkészítette a Saab Vikinget.

1988 PPG 4x4 (USA) | forrás: www.tom-tjaarda.net

Kisebb tervezési munkákat végzett, például belsőtereket készített a Suzukinak, és az Ivecónak, illetve bedolgozott az amerikai ASC vállalatnak és elkészítette a látványos PPG 4x4 show autót.

1991 Bitter Tasco | forrás: www.bittercars.com

1991-ben az állandó hullámvölgyekkel küszködő Bitter részére elkészítette a korszak látványos szupersportkocsi dizájnjába beleillő Tasco kupét; ám ez sem húzta ki a küszködő német manufaktúrát a csávából.

1998 Isotta-Fraschini T8 és T12 | forrás: www.automotriz.net, 2000 Qvale Mangusta | forrás: www.finecars.cc

1995-ben elvégezte a Lamborghini Diablo belsőterének modernizálását, majd három évvel később a nagy reményekkel kecsegtető Isotta-Fraschini feltámasztási kísérletéhez is hozzájárult két szépséges prototípussal, a T8-al és a T12-vel. 2000-ben a De Tomaso reneszánszának ígéretéből visszamaradt Qvale Mangusta prototípust alakította át, majd részt vett a Spíker GT autójának elkészítésében, illetve az öregecske Fiat Barchetta utolsó modellfrissítésében.

2006 Shelby Series 2 | forrás: www.carforums.net

Ezidáig utolsó munkáját két éve, 72 évesen követte el a szintén veterán Carroll Shelby részére, amikor megalkotta a Series 2-t.

A tiszteletére létrehozott honlap, a http://www.tom-tjaarda.net/ szerint 1959-től tartó pályafutása alatt 79 autó került le rajztáblájáról; köztük vannak a Pininfarina és a Ghia legszebb művei, dögös sportkocsik, milliószám készült kisautók és übergagyi SUV-k egyaránt. Remélem, a langaléta amerikai, aki holland szülőktől származik és Olaszországban tevékenykedik, még sok autót fog életre kelteni rajztábláján, s egyszer talán az ő nevét is Pininfarina és Bertone mellett fogják emlegetni.