Ott hagytam abba, hogy megcsináltam az előselejtezőt, és vártam az eredményt.
Hága támogatja biztonsági együttműködésünket
Jeszenszky képviseli Antallt a bécsi ET-csúcson
Magyar ellenőrök a román légtérben
Fodor Gábor a Fidesz esélyeiről
Gyógyulást, miniszterelnök úr!
Többek közt a fenti címeket találtam 1993. október 6-án, szerdán a Népszabadságban. Cseppet sem érdekeltek. Kizárólag a 10. oldalon lévő táblázat, ebben tették közzé a Camel Trophy szervezői a 80 (+5 tartalék) középdöntős nevét. Köztük az enyémet is. Bejutottam!
Rövidesen levélben is megkaptam az értesítést az október 15-17 közötti programról. Az időponttal egy probléma volt.
Ütközött a Schönherz Qpa hétvégéjével, így abból kimaradtam, csak az előfeladatokban tudtam részt venni. (A Camel Trophy két évvel később ismét kölcsönhatásba került a Qpábal, amikor a csapatunk logóját terveztem. Pólón még megvan, de nyomokban az aszfalton is látszik a Schönherz kolesz Budafoki úti sarkánál.)
Szereztem kanálgépet, műanyag tányért, poharat, elhoztam otthonról apám endékás kézilámpájátt (négy góliátelemes!) és a surranóját tartalékbakancsnak. Összekészítettem pár váltás ruhát, ami bírja a gyűrődést, és a biztonság kedvéért feltankoltam csokoládéval, müzliszelettel. Fényképezőgépet sajnos ide sem vittem...
Péntek délelőtt kb. nyolcvan kalandvágyó, jó fizikumú férfi (és két nő!) gyülekezett a Nyugati parkolójában. A társaság zöme 25-35 év közötti, a 20 évemmel a legfiatalabbak közé tartoztam. Két busszal indultunk el Visegrád felé, és kora délután érkeztünk meg a Pilisbe. Odafelé az úton ment az ismerkedés, a benzinfejűek közti szokásos duma, amíg meg nem érkeztünk az erdő szélére. A környék nem volt ismerős, utána pedig sokáig nem jártam arrafelé, így sajnos nem tudom, pontosan hol jártunk. Ha olvassa valaki, aki ott volt, tudja, árulja már el. A buszról lesz leszállva még egy kis gyalogtúra várt ránk egy erdészeti úton. Akkor pont nem esett az eső, de amúgy elég csapadékos ősz volt, így helyenként bokáig ért a sár.
Kis idő múlva (egy óra volt, kettő?) séta után megérkeztünk egy hegytetőre. Bemutatkozás, eligazítás, táborverés. A magyar szervezők mellett a Camel Trophy korábbi görög résztvevői vezényelték le a válogatót. Nyolcfős csoportokba osztották a társaságot, én a zöld csapatba kerültem (18-as rajtszámmal). A többi zölddel később is tartottuk a kapcsolatot, jópárszor elmentünk sörözni még a következő évben is. Néhányukat mostanában megtaláltam a Facebookon is. A rajtszám mellé kaptunk egy-egy zöld Camel Trophy-s széldzsekit is. Az autós feladatokhoz pár Defendert és Discovery-t hozott a Land Rover. Csapatonként két darab háromszemélyes(!) sátrat adtak, így az éjszakai fagyközeli hőmérséklet sem okozott problémát: a hideg levegő számára nem volt hely a hálózsákok között. Nem mondom, hogy pihentető volt, de aki puhány, az menjen wellnessbe! Az étkezésekhez volt egy tábori konyha, bőséges és tápláló ételt kaptunk - meleget csak vacsorára, a szalonnát, kolbászt, kenyeret stb. bármikor korlátlanul fogyaszthattuk, amikor volt rá időnk.
A feladatokat, amolyan akadályverseny-szerűen állomásokon kellett elvégezni, így minden csapat csinált valamit. Volt, amit csapatként, volt, amig egyénénként. A sorrendre már nem emlékszem pontosan, még napi szinten sem, csak megpróbálom összeszedni mivel és hogyan töltöttünk el egy hosszú hétvégét az erdőben.
- Erőnléti felmérés: fekvőtámasz, húzodzkodás, szlalomfutás a fák között.
- Akadálypálya: Ma már elég azt mondani, kalandpark. Igen, a szervezők '93-ban felhúztak egy kisebb, ideiglenes drótkötélpályát a Pilisben! Nem volt túl nagy, sem túl nehéz, de időre ment! Plusz volt benne egy kis meglehetősen meredek dombra felszaladás, majd a túloldalon leereszkedés gatyaféken.
- Szerelés: Egy Defenderen dolgoztunk: ékszíjcsere, fékbetétcsere (dobféken) és gumiabroncs leszerelése a felniről majd vissza. Erdőben kicsit más, mint műhelyben, betonon.
- Rönkhúzás: Három darab hárommázsás rönköt kellett egy meredek, sziklás hegyoldalon feljuttatni, kötél és csigák segítségével. A kötél természetesen csiga nélkül sem érte volna végig a teljes távot, így három nekifutásból lehetett csak megoldani. A szikla tetején két rönkből, egy ott álló fából és kötélből egy emelőt kellett rögtönözni, amivel fel kellett emelni egy méter magasra a harmadik rönköt. Után mindet visszaeregetni a szakadékba a következő csapatnak.
- Logikai feladat: Egy ördöglakat-szerű feladványt kellett csapatszinten megoldani: két csapattag kezét összekötözték laza kötelekkel, úgy, hogy a két kötél még keresztezte is egymást. A kötél levétele nélkül szét kellett választani őket. Ahogy a többi csapatfeladatnál, nem elsősorban a jó megoldás számított, hanem a csapatmunka.
- Vezetés: Az erdészeti utakon vezettük az egyik Discovery-t, instruktorral az anyósülésen. A mély sár, meredek lejtők adottak voltak. Csúszkáltunk, farolgattunk, dagonyáztunk. A végén egy úttalan részen nekifutottunk egy meredek, sáros emelkedőnek, amelyen minél magasabbra kellett feljutni. Visszafelé csúszva jöttünk le, volt aki félkereszbe fordulva. Fejreállás itt, azt hiszem, nem volt.
- Tájékozódási futás: Ez is egyéni feladat volt, annyiban tért el a hagyományos tájfutástól, hogy nem térképet kaptunk, hanem itinert... Azért estére mindenki visszatalált.
Ezeken felül volt még két-három állomás, feladat, de azokra már nem emlékszem, ha valaki ott volt, és igen, az kommentelje már be. Köszönöm.
Ez volt a nappali program. Fárasztó, de túlélhető, és nagyon szórakoztató. Az első vacsoránál már azt is pletykálták a jól értesültek, hogy az éjszaka sem csak pihenéssel fog telni. Azt viszont elég jól kibírtuk röhögés nélkül, amikor éjjel 2-kor dudaszóval, sátrakra irányított autóreflektorokkal ébresztettek fel.
Az első éjjel az ébresztés után, a táborban elmondták a feladatot: Két terepjáró bajba került az erdőben, hidat kell nekik építeni. Mindezt pár kilométerre a tábortól. Vagyis a napközben már megismert hárommázsás fákat el kellett cipelni a helyszínre (majd visszahozni). Tíz embernek egy ilyen rönköt megemelni, vállon vinni nem vészes, de a terep, a sár, a koromsötét kissé megnehezítette a dolgot. A távolságról nem beszélve.
Az autók egy kisebb vízmosás túloldalán várakoztak, 40-40 ember épített egy-egy hidat. A rönkökkel áthidaltuk az 5-6 méteres árkot, összekötöztük őket, és átjötünk rajta a terepjáróval. A biztonság kedvéért a csörlőt is kikötöttük, ha a Defi esetleg mellémenne, ki tudjuk húzni. Utána híd szétbont, visszacipel. Felhívnám a figyelmet arra az apró tényre, hogy a tábor hegytetőn volt, eddig lefelé jöttünk...
A másik éjszakai feladat csapatverseny volt. A vaksötét erdőben együtt elgyalogoltunk valami kicseszett messze, ahol elmondták, hogy van csapatonként van egy sérült, akit hordágyon kell visszavinni a táborba. Óra indul. A hordágyak rúdjai gyorsan elkészültek, a környékbeli fák, bokrok alkalmas ágai bánatára. A fekvőfelülethez a dzsekiket használtuk: összecipzározva, ujjat befelé fordítva kiválóan felhúzhatók a rudakra, 4-5 pedig már elbír egy embert. Mivel én voltam a legkönnyebb a csapatban, nálunk én lettem a sérült. Egyszerre hatan cipeltek, egy az "utat" világította, kereste. Futva, gyalogolva elég jó idővel értünk vissza a táborba.
Videón láttam, illetve a döntősök mesélték, hogy nekik volt olyan éjszakai feladatuk, amikor itiner alapján meg kellett keresni a vaksötétben a két terepjárót. Amikor megtalálták, látták, hogy az egyik első kerék nincs rajta, a kerékagy a sárban hever. Emelő nincs. Még jó, hogy csörlő többszörösen is elbírja a kocsi teljes tömegét, itt pedig csak az elejét kellett emelni. A közeli fára felkötött a kábelen szépen fel is emelte magát a Land Rover. Feltették a kereket, és indultak volna vissza a táborba, de ekkor kiderült, a hátsó kardántengely nincs a helyén. Egy-két ügyeskezű autószerelő gyorsan aláfeküdt a sárba, beszerelte, és lehetett menteni a másik autót.
Vasárnap délután tábort bontottunk, takarítottunk. Egy eldobott papírzsepi sem maradt utánunk, a főerdész meg is dicsérte a társaságot. Utána eredményhirdetés, örömujjongás, gratulációk. Sajnos a tizenkettőbe már nem jutottam be, de egyik csapattagunk igen. A buszon visszafelé ki tudja miért sokkal csendesebbek voltunk, mint pénteken. A Nyugatinál azért mindenkit felébresztettek. Amikor a 4-es villamosról leszálltam a Budafoki úton, már a Qpa eredményhirdetése is megvolt, javában ment a záróbuli. Én elsősorban egy zuhanyra vágytam...
Hammer · http://car-pencil-etc.blog.hu/ 2020.02.18. 12:10:39