AUTÓSKÁRTYA

Autóskártya, amivel játszunk, amit gyűjtünk, amit rajzoltunk és ami még ezután jön.

Kibic

  • josé73: A kék, a piros és a sárga hátú csomag is megvolt. Utóbbival órán játszottunk, és a tanítónő elvett... (2020.10.08. 11:59) 77-es kékhátú
  • Hammer: Azóta persze megkaptam az infókat, és kirándultam, futottam is arra többször is: a Spartacus-ösvén... (2020.02.18. 12:10) Camel Trophy '94 - középdöntő
  • Ződ2000: @Hammer: A silhouettehistory? Gyorsan bekövetlek. Én még csak ismerkedem ezzel a web 2.0 jelenségg... (2018.06.08. 10:07) Concorso d'Eleganza Villa d'Este 2018
  • Hammer: Utánanéztem, az F1-esek alapján 1985-86-nál nem régebbi a kártya, és valószínűleg nem is újabb. (2018.04.21. 10:18) Autóskártya sztori kezdődik - I. rész
  • Hammer: Wow, ez a BMW-s kvartett quartettblog.wordpress.com/2017/04/21/bmw-einst-jetzt-fx-schmid/ most buk... (2017.10.30. 14:28) Csodaszép versenyautók

Címkék

ajánló (47) alfa romeo (16) aston martin (10) audi (8) autóskártya (8) baleset (10) bentley (9) biturbo (10) blogok (10) bmw (27) bugatti (8) cartooncard (45) cartooncard flotta (22) chevrolet (13) címlapsztori (29) drift (48) egyedi (8) énblog (35) feladvány (11) fényképes (10) ferrari (26) fiat (12) film (9) ford (15) formula 1 (19) fotó (32) hellókarácsony (25) hirdetés (12) hírek (30) honda (9) hvtm (36) hvtm 10 (11) jaguar (10) játék (28) kártya (61) kékhátú (14) kínzó kérdés (8) könyv (14) kreatív (14) lamborghini (31) lancia (8) lol (14) máriapócs (9) maserati (22) mazda (10) mclaren (8) mercedes (21) mozi (13) művészet (8) négy év után (9) nyitott szemmel (35) opel (10) pályázat (10) porsche (19) rajz (37) reklám (33) saab (23) skoda (10) szavazás (10) szöveg nélkül (45) szupersportkocsi (14) találkozó (22) teaser (8) tököl (16) toyota (10) tuning (14) usa (8) vélemény (9) videó (55) virtuális tuning (12) virtuáltuning (29) vw (10) youngtimer (10) Címkefelhő

Camel Trophy '94 - középdöntő

2011.10.23. 22:51 Hammer

Ott hagytam abba, hogy megcsináltam az előselejtezőt, és vártam az eredményt.

  • Hága támogatja biztonsági együttműködésünket

  • Jeszenszky képviseli Antallt a bécsi ET-csúcson

  • Magyar ellenőrök a román légtérben

  • Fodor Gábor a Fidesz esélyeiről

  • Gyógyulást, miniszterelnök úr!

Többek közt a fenti címeket találtam 1993. október 6-án, szerdán a Népszabadságban. Cseppet sem érdekeltek. Kizárólag a 10. oldalon lévő táblázat, ebben tették közzé a Camel Trophy szervezői a 80 (+5 tartalék) középdöntős nevét. Köztük az enyémet is. Bejutottam!

Rövidesen levélben is megkaptam az értesítést az október 15-17 közötti programról. Az időponttal egy probléma volt.

Ütközött a Schönherz Qpa hétvégéjével, így abból kimaradtam, csak az előfeladatokban tudtam részt venni. (A Camel Trophy két évvel később ismét kölcsönhatásba került a Qpábal, amikor a csapatunk logóját terveztem. Pólón még megvan, de nyomokban az aszfalton is látszik a Schönherz kolesz Budafoki úti sarkánál.)

Szereztem kanálgépet, műanyag tányért, poharat, elhoztam otthonról apám endékás kézilámpájátt (négy góliátelemes!) és a surranóját tartalékbakancsnak. Összekészítettem pár váltás ruhát, ami bírja a gyűrődést, és a biztonság kedvéért feltankoltam csokoládéval, müzliszelettel. Fényképezőgépet sajnos ide sem vittem...

Péntek délelőtt kb. nyolcvan kalandvágyó, jó fizikumú férfi (és két nő!) gyülekezett a Nyugati parkolójában. A társaság zöme 25-35 év közötti, a 20 évemmel a legfiatalabbak közé tartoztam. Két busszal indultunk el Visegrád felé, és kora délután érkeztünk meg a Pilisbe. Odafelé az úton ment az ismerkedés, a benzinfejűek közti szokásos duma, amíg meg nem érkeztünk az erdő szélére. A környék nem volt ismerős, utána pedig sokáig nem jártam arrafelé, így sajnos nem tudom, pontosan hol jártunk. Ha olvassa valaki, aki ott volt, tudja, árulja már el. A buszról lesz leszállva még egy kis gyalogtúra várt ránk egy erdészeti úton. Akkor pont nem esett az eső, de amúgy elég csapadékos ősz volt, így helyenként bokáig ért a sár.

Kis idő múlva (egy óra volt, kettő?) séta után megérkeztünk egy hegytetőre. Bemutatkozás, eligazítás, táborverés. A magyar szervezők mellett a Camel Trophy korábbi görög résztvevői vezényelték le a válogatót. Nyolcfős csoportokba osztották a társaságot, én a zöld csapatba kerültem (18-as rajtszámmal). A többi zölddel később is tartottuk a kapcsolatot, jópárszor elmentünk sörözni még a következő évben is. Néhányukat mostanában megtaláltam a Facebookon is. A rajtszám mellé kaptunk egy-egy zöld Camel Trophy-s széldzsekit is. Az autós feladatokhoz pár Defendert és Discovery-t hozott a Land Rover. Csapatonként két darab háromszemélyes(!) sátrat adtak, így az éjszakai fagyközeli hőmérséklet sem okozott problémát: a hideg levegő számára nem volt hely a hálózsákok között. Nem mondom, hogy pihentető volt, de aki puhány, az menjen wellnessbe! Az étkezésekhez volt egy tábori konyha, bőséges és tápláló ételt kaptunk - meleget csak vacsorára, a szalonnát, kolbászt, kenyeret stb. bármikor korlátlanul fogyaszthattuk, amikor volt rá időnk.

A feladatokat, amolyan akadályverseny-szerűen állomásokon kellett elvégezni, így minden csapat csinált valamit. Volt, amit csapatként, volt, amig egyénénként. A sorrendre már nem emlékszem pontosan, még napi szinten sem, csak megpróbálom összeszedni mivel és hogyan töltöttünk el egy hosszú hétvégét az erdőben.

  • Erőnléti felmérés: fekvőtámasz, húzodzkodás, szlalomfutás a fák között.
  • Akadálypálya: Ma már elég azt mondani, kalandpark. Igen, a szervezők '93-ban felhúztak egy kisebb, ideiglenes drótkötélpályát a Pilisben! Nem volt túl nagy, sem túl nehéz, de időre ment! Plusz volt benne egy kis meglehetősen meredek dombra felszaladás, majd a túloldalon leereszkedés gatyaféken.
  • Szerelés: Egy Defenderen dolgoztunk: ékszíjcsere, fékbetétcsere (dobféken) és gumiabroncs leszerelése a felniről majd vissza. Erdőben kicsit más, mint műhelyben, betonon.
  • Rönkhúzás: Három darab hárommázsás rönköt kellett egy meredek, sziklás hegyoldalon feljuttatni, kötél és csigák segítségével. A kötél természetesen csiga nélkül sem érte volna végig a teljes távot, így három nekifutásból lehetett csak megoldani. A szikla tetején két rönkből, egy ott álló fából és kötélből egy emelőt kellett rögtönözni, amivel fel kellett emelni egy méter magasra a harmadik rönköt. Után mindet visszaeregetni a szakadékba a következő csapatnak.
  • Logikai feladat: Egy ördöglakat-szerű feladványt kellett csapatszinten megoldani: két csapattag kezét összekötözték laza kötelekkel, úgy, hogy a két kötél még keresztezte is egymást. A kötél levétele nélkül szét kellett választani őket. Ahogy a többi csapatfeladatnál, nem elsősorban a jó megoldás számított, hanem a csapatmunka.
  • Vezetés: Az erdészeti utakon vezettük az egyik Discovery-t, instruktorral az anyósülésen. A mély sár, meredek lejtők adottak voltak. Csúszkáltunk, farolgattunk, dagonyáztunk. A végén egy úttalan részen nekifutottunk egy meredek, sáros emelkedőnek, amelyen minél magasabbra kellett feljutni. Visszafelé csúszva jöttünk le, volt aki félkereszbe fordulva. Fejreállás itt, azt hiszem, nem volt.
  • Tájékozódási futás: Ez is egyéni feladat volt, annyiban tért el a hagyományos tájfutástól, hogy nem térképet kaptunk, hanem itinert... Azért estére mindenki visszatalált.

Ezeken felül volt még két-három állomás, feladat, de azokra már nem emlékszem, ha valaki ott volt, és igen, az kommentelje már be. Köszönöm.

Ez volt a nappali program. Fárasztó, de túlélhető, és nagyon szórakoztató. Az első vacsoránál már azt is pletykálták a jól értesültek, hogy az éjszaka sem csak pihenéssel fog telni. Azt viszont elég jól kibírtuk röhögés nélkül, amikor éjjel 2-kor dudaszóval, sátrakra irányított autóreflektorokkal ébresztettek fel.

Az első éjjel az ébresztés után, a táborban elmondták a feladatot: Két terepjáró bajba került az erdőben, hidat kell nekik építeni. Mindezt pár kilométerre a tábortól. Vagyis a napközben már megismert hárommázsás fákat el kellett cipelni a helyszínre (majd visszahozni). Tíz embernek egy ilyen rönköt megemelni, vállon vinni nem vészes, de a terep, a sár, a koromsötét kissé megnehezítette a dolgot. A távolságról nem beszélve.   

Az autók egy kisebb vízmosás túloldalán várakoztak, 40-40 ember épített egy-egy hidat. A rönkökkel áthidaltuk az 5-6 méteres árkot, összekötöztük őket, és átjötünk rajta a terepjáróval. A biztonság kedvéért a csörlőt is kikötöttük, ha a Defi esetleg mellémenne, ki tudjuk húzni. Utána híd szétbont, visszacipel. Felhívnám a figyelmet arra az apró tényre, hogy a tábor hegytetőn volt, eddig lefelé jöttünk...  

A másik éjszakai feladat csapatverseny volt. A vaksötét erdőben együtt elgyalogoltunk valami kicseszett messze, ahol elmondták, hogy van csapatonként van egy sérült, akit hordágyon kell visszavinni a táborba. Óra indul. A hordágyak rúdjai gyorsan elkészültek, a környékbeli fák, bokrok alkalmas ágai bánatára. A fekvőfelülethez a dzsekiket használtuk: összecipzározva, ujjat befelé fordítva kiválóan felhúzhatók a rudakra, 4-5 pedig már elbír egy embert. Mivel én voltam a legkönnyebb a csapatban, nálunk én lettem a sérült. Egyszerre hatan cipeltek, egy az "utat" világította, kereste. Futva, gyalogolva elég jó idővel értünk vissza a táborba.

Videón láttam, illetve a döntősök mesélték, hogy nekik volt olyan éjszakai feladatuk, amikor itiner alapján meg kellett keresni a vaksötétben a két terepjárót. Amikor megtalálták, látták, hogy az egyik első kerék nincs rajta, a kerékagy a sárban hever. Emelő nincs. Még jó, hogy csörlő többszörösen is elbírja a kocsi teljes tömegét, itt pedig csak az elejét kellett emelni. A közeli fára felkötött a kábelen szépen fel is emelte magát a Land Rover. Feltették a kereket, és indultak volna vissza a táborba, de ekkor kiderült, a hátsó kardántengely nincs a helyén. Egy-két ügyeskezű autószerelő gyorsan aláfeküdt a sárba, beszerelte, és lehetett menteni a másik autót.

Vasárnap délután tábort bontottunk, takarítottunk. Egy eldobott papírzsepi sem maradt utánunk, a főerdész meg is dicsérte a társaságot. Utána eredményhirdetés, örömujjongás, gratulációk. Sajnos a tizenkettőbe már nem jutottam be, de egyik csapattagunk igen. A buszon visszafelé ki tudja miért sokkal csendesebbek voltunk, mint pénteken. A Nyugatinál azért mindenkit felébresztettek. Amikor a 4-es villamosról leszálltam a Budafoki úton, már a Qpa eredményhirdetése is megvolt, javában ment a záróbuli. Én elsősorban egy zuhanyra vágytam...

1 komment

Címkék: énblog camel trophy

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Hammer · http://car-pencil-etc.blog.hu/ 2020.02.18. 12:10:39

Azóta persze megkaptam az infókat, és kirándultam, futottam is arra többször is: a Spartacus-ösvényen voltunk, a sátortábor a Jenő kunyhónál állt
süti beállítások módosítása