Valahol ott rontottam el, hogy 2001 őszén beleültem egy autóba. Aztán úgy maradtam. Már akkor is nagykorú volt, és az évek során egy csomó pénzt ráköltöttem javításra, felújításra, de nekem így is megérte. Szerethető autó, elég jól megy (145 LE, 220Nm, ~1300 kg), jól felszerelt (elektromos tükör, ablak, klíma, tetőablak, bőrülések, ötfokozatú váltó - '83-ban ez is extra volt), kellemes vezetni, kényelmes, jól pakolható, és a korabeli típusok közül az egyik legbiztonságosabb. (Sőt szívesebben ülnék benne balesetben, mint sok feleennyi idős autóban.)

Mégis megválok tőle.

Megint ráférne egy kis lakatolás, és kezd zavarni, hogy azért nem igazán megbízható már. (Bár a hat év alatt csak kétszer hagyott cserben, apróbb bajai mindig vannak.) Igazából szívesen rendbehozatnám, csak az heteket, hónapokat jelent. Addig is kéne egy autó, és az legyen már egy jó gép, az meg nem annyira olcsó, ezért úgy döntött a családi tanács, hogy az öregnek mennie kell. Annyit kikötöttem, hogy csak akkor vihetik, ha megadják az árát, egyébként marad projektautónak. Viszont úgy néz ki megadják, így lassan búcsúzok a Saab 900-tól.

És miért úgy kezdtem a postot, hogy elrontottam? Azért, mert azzal, hogy a Saabot vettem meg annak idején, nagyon-nagyon megnehezítettem most az utódlást. Hamarosan leírom, mit kerestem, és mit találtam helyette.