Valamiért nagyon kevés veteránkorú japán autót látni mifelénk. Újonnan nem nagyon kerülhettek az országba, amikor megnyíltak a határok, nemigen hoztak be a népek ilyen autókat. Az egyik oka talán, hogy - a korabeli olaszokhoz hasonlóan - a japán acéllemezekkel is közeli barátságot kötött a korrózió. Pár hete egy csendes budai utcában sikerült lefotóznom egy ritka madarat, ennek is vöröslött szépen a szárnya.

A Datsun jellegzetes formáját szemre kiszúrtam, de a típus beazonosításához közelebb kellett mennem. 120 AF II, mondja a felirat. Cherry, mondja a wikipedia. Méghozzá a második generációs, F10-es jelű '74-től '78-ig gyártott széria, 1171 cm³-es négyhengeressel. A kétajtós változat a hangzatos 2-door sedan utónevet viselte. Formavilága kissé amerikaias, csak a dimenziói jóval kisebbek. A utastere kifejezetten megnyerő, a szögletes csőműszerek a kedvenceim.

A kedvenc Cherrym egyébként az első generációból (E10) készült, irtóztatóan vastag C-oszloppal bíró kétajtós kupé. A típusnév még további két generációt ért meg, a negyedik szériát Alfa Romeo Arna néven is forgalmazták. (Szentségtörés? Az. Kéne? Nagyon!) Eddigre a Cherry akkorára hízott, hogy a utolérte a nála sokkal régebbi, és nagyobb méretűnek indult Sunnyt, így a típusnév eltűnt a süllyesztőben, ahogy időközben a Datsun nevet is Nissanra cserélte a gyártó.

Hogy ez svéd rendszámos, sárga rozsdaboglya hogy került Budára, nem tudom. Azt viszont erősen kétlem, hogy honosításra kerül, és valaki rászán egy szakajtónyi pénzt, hogy restaurálja. Pedig youngtimer találkozókon igazi sztár lehetne, a sok Alfa és BMW között.