Már megint nem vittem magammal fényképezőgépet, fotó: www.car-wallpapers.ws

Igazi batár került a kezem közé, nézegetem már egy ideje, nem nagyon barátkoztunk össze. USA autó, igen V8, igen autómata, igem bőrös, igen klímás, igen nagy, igen SUV. Lincoln Navigator. Fogalmam sincs mitől lehet navigátor, cirka 3 hónapja gondolkozom ezen, amikor először láttam állni a Perc utcában. Vártam a véletlen adódó pillanatot, már régen ledumáltam egy jó kört. Tegnap délután 6 után jött el.

Egy késő délutáni Buda átszelésre elegendő távon kormányoztam a rombolót, tudom nem valami hosszó tesztút ez. Az autóról nagyjából megtudtam amit lehetett. Nyomatékos, dől és pattog egyszerre, nagyok a fotelek, gagyik a kapcsolók, D-be kapcsolva megy előre, a villanyablak lecsúszik és fel. Nem fontos.

A tulaj, Frici szerint olyannyira nem fontos, hogy ezért vette. Azért vette mert nem érdekli, egy olyan autó kellett, aminek mindig mindegy, innen neki is mindegy. Indulásnál, amíg nemdohanyzó létére arra bíztatott, hogy nyugodtan cigizzek, még nem értettem.

Már megint nem vittem magammal fényképezőgépet, fotó: www.car-wallpapers.ws

Aztán az első zebra és az első toporgó nyugdíjas megértette velem. Néni lelépne, de meglátja a távolból is fölé magasodó hűtőmaszkot, láthatóan megijed. Finom lassulás, orrbillentés nélküli megállás, nénike reszket mint a nyárfalevél. Várok. Hirtelen lett időm nézelődni, mami nem moccan. Jobbra valami piros apró vacak, talán egy Swift, és tényleg harminc méterre a kereszteződéstől egy V1 Swift várja türelmesen, hogy tegyek amit akarok. Várok. Balra egy Astra, mi más? Úgy 20 méterre tőlem. Csend van. Intek a néninek, legyen szíves, de ő még hezitál vagy 3 pecet. Swift irányból nő a kocsisor, Astra irányból is ugyanez. Állok keresztben egy kereszteződésben, mögöttem is sor, jócskán lemaradva a Navigátor tatjától. Csend van. Néni átértékeli a helyzetet. Náni átkel. Komótosan elindulunk, elkezd morogni a V8. Hol maradt a dudaszó?

Kipróbáltam még párszor, rettenetesen előzékenyek voltunk a rombolóval, a forgalom minden helyzetben normalizálodott körülöttünk. Ideálisnak tűnt minden, még a többi közlekedő irigysége és félelme se érínthetett, egyszerűen nem láttam, ahhoz közelebb kellene merészkedniük.