Kedvenc autófotósaim egyike, Micheal Ward. pláne, ha szigorúan a Maserati Quattroporte evolúcióra fókuszál. "Véletlenül" találtam a flickr-en, így ez a post apropója.

QP1 - Korának legjobban irányítható és leggyorsabb négyajtósa (4,7 V8 - 1966). A prototípust az 1963-as torinói autoszalonon mutatták be, gyártása alatt számtalan apró változtatást eszközöltek az autón, a legszembetűnöbb a fényszórok lecserélése négyszögről két-két kör alakura. Csodálatosan finom, következetes és egyben végtelenül harmonikus vonalvezetésével, maga a négykeréken gördülő klasszikus limuzin. Akkor készült, amikor a karosszériaszobrászat igazi művészet volt, mindenféle marketingszempontok helyett még a romantikus lélek tervezte az autókat.

QP2 - 1975-ös bemutatója az olajválság diktálta, '70-es években tapasztalható első környezettudatossági hullám jegyében történt. Meg persze a Citröen hathatós közreműködésével, következésképp a tulajdonos minden műszaki vívmányával és egy gyenge motorral. Megkapott mindent, amitől egy autó a francia jóízlés szerint autó lehet, á la DS/SM. Elsőkerékhajtás. Elsőkerékhajtás. Elsőkerékhajtás. Elsőkerékhajtás. Elsőkerékhajtás. Társítva a Merak V6-osával. Nem volt szerencsés konstrukció, a gyártás kemény 5 példány elkészülte után leállt. Belegondolni is szörnyű, hogy ezen szám hova veri fel az árát, a mechanikailag unMaserati QP2-nek. Formáját ugyanaz az űrérzés határozza meg leginkább, amit a Citröen SM képvisel. Legszembetűnőbb az indusztriális egyszerűségű futurista forma, az aktuális jövőkép tükreként. Az egybefüggő plexi orr mögé bújtatt három pár első lámpa, aminek a francia mögöttes mechanika az oka, az SM-től átvett hőbefuvásos párásodásgátló rendszer és kanyar- illetve domborzatkövető automata fényszóróállítás.

QP3 - A '76-ban Giugiaro által megálmodott limuzin gyártásának beindítását, a cégre jellemző teljes káosz és csődközeli anyagi állapot, egészen 1979-ig tudta eltolni, míg a DeTomaso-érában megjelenhetett. Korának legpazarabb autóbelsőjéhez újra erőteljes motorok társultak: 4,2 és 4,9 literes V8-asok. A szögletes, mérhetetlenül egyszerűnek tűnő, megabiztosan elegáns vonalvezetés meghatározta a következő 20 év Maseratijainak formavilágát. Tökéletesen elkülönlő három doboz alkot egységet az egyenesek és derékszögek jegyében. Az akkori divatnak megfelelő, sőt, előremutató kockafoma egyszerre elegáns és képtelenül, erőszakosan tolakodó, mégis végtelenül egységes, átgondolt.

QP4 - A Ghibli II négy ajtóval, négy bőrbe burkolt, teljes értékű ülőhellyel megáldott testvére. Motorja a biturbo korszak legvégén a kiforrott konstrukciónak hála eszméletlen. A kétliteres V6-os alapmotorból a turbók bődületes 287 lóerőt préseltek ki, de egy Quattroporte nem létezhet V8 nélkül, még akkor sem, ha az a V8 csak 3,2 literes, és ha ez a 3,2 "csak" 336 lóerős. Muhaha! Eszerint minden rendbe kellett hogy legyen, de az Automobili Maserati 1997-ben bezárta a gyárkaput. A gyártás '98-ban a Fiat/Ferrari felvásárlás után indult újra, és jött az Quattroporte IV V8 Evoluzione. A negyedik generáció nem tekinthető önálló konstrukciónak, egy kupéra épül, így méretei meg sem közelítik a megszokott csatahajónyi paramétereket, szinte már kompakt négyajtós utazóautóként tekinthetünk rá. Formája a kicsit kisimult Maserati-kockadesign utolsó megnyilvánulása. Gandini kezei közül került ki, az általa megálmodott autók árnyékában szinte szürke folt. Persze tökéletes, a mester, aki a Diablót vagy a Countach-t rajzolta nem tévedhet.

QP5 - Az egyetlen drabális luxusrettenet, amiben még maradt egy hajszálnyi autó. Ok, azért szép meg minden.