Mint már említettem, kirándultunk. Októberben egy hosszú hétvégét töltöttünk Amszterdamban. Ezen a blogon nem a város megkapó sokszínűségéről, a múzeumairól, a sajtról, a sörökről, a fociról, az utcáin terjengő kesernyés szagról vagy a piros lámpás kirakatokban üldögélő (többnyire) jól kinéző, (többnyire) alulöltözött, (többnyire) lányokról fogtok részletesen olvasni, hanem a közlekedésről.

Nem állítom, hogy három és fél nap alatt fel tudtuk térképezni, de csak arról tudok írni, amit láttam, tapasztaltam. Amszterdam nem egy megapolisz, csak egy nagyváros, jelenleg bő 800 ezren lakják. Autót nem béreltünk, felesleges lett volna, a tömegközlekedési hálózat sűrű a város nem túl nagy, kb. 20 percnyi villamosozással bejutottunk a szállásunkról a központba.

A villamosok egy része Combino típusú, de egészen más, mint a mi négyes-hatosunk: csak öt szelvényből áll, melyekből a középső egy rövid darab, és futómű is csak a két vége, illetve a közepe alatt van, így a belül sokkal tágasabb, illetve több ülőhelyet sikerült benne kiképezni. Érdekes, hogy még a motor-futómű egységek sem foglalnak akkora helyet, mint a mi sárgáinkban. Az általunk használt járatokon azt figyeltük meg, hogy mindig egyirányba mennek, a végállomáson megfordulnak, és emiatt csak az egyik végükön van vezetőfülke, és az ajtók is csak a menetirány szerinti jobb oldalra kerültek.

Ami nálunk nehezen működne, az a fel-leszállás rendszere: felszállni csak a vezetőnél és a negyedik szelvénynél lehet, és be kell mutatni, érvényesíteni kell vagy meg kell vásárolni a jegyet vagy bérletet. Igen, ez a negyedik szelvényben is elvégezhető, ott ugyanis egy kis bódéban egy ellenőr/jegyárus ül. Leszállni a többi ajtón lehet, amelyeket belülről kifelé nyíló "lengőajtókkal" védenek a felszállóktól, illetve azzal is, hogy csak kifejezetten gombnyomásra nyílnak, és automatikusan záródnak a leszállás (a lengőajtó visszacsapódása) után. Nem mondom, hogy lehetetlen lenne bliccelni, de elég macerás.

A belvárosi részeken a villamossíneken buszok, taxik is közlekednek, sőt a város főteren, a Damnál mégcsak szintbeli eltérés sincs a gyalogosok által használt tér és a sínek közt, ha jön a villamos csenget, és félreállnak a járókelők.

A jegy nem kifejezetten olcsó (egy zónán belül egy utazásra érvényes 1,60 €), de érdemes I Amsterdam-kártyát venni. Az három napra 53 euróért nem csak 72 órán keresztül, minden zónában használható bérlet, de egy csomó múzeum, látnivaló belépője, plusz egy egyórás hajós csatornatúrára is jó. (Kapható két- illetve egynapos is belőle.)

Persze, ha az Amszterdam és a közlekedés szavak egy mondatba kerülnek, akkor az embernek általában nem a tömegközlekedés, hanem a kerékpár jut eszébe. A folytatásban erről is lesz szó: gyalogos nézőpontból.

Apropó gyalogos! Nálunk is láttam már olyan közlekedési lámpát, ahol számláló jelezte mennyit kell várni a zöldre, Amszterdamban ugyanezt gyalogoslámpán is láttam. Itt nem is szaladgált át a piroson senki türelmetlenül...