A lényeg, hogy itt kérem blogszünet volt. Ööö... Hammer azt állítja a hvtm-et  babusgatja nyakra főre, meg nincs kedve írni, blah! Magam jól elutaztam. Svájcba, tudják, lilák a tehenek, a bankok újabban lefekszenek az amerikai kormánynak, ilyenek. Nade mentem jól a hálidéjre, a repjegyet ajándékba kaptam kedves meghívás mellé, a szállás adott volt, Zana kedves. Persze ezt ki kellett érdemelnem, konkrétan nem tettem semmit, ő törte ki a konyhaablakom egy nyári estén, bár én nem éreztem, ő igen, azt mondta ennyivel tartozik.

Szóval Bázel ... Ashenplatz, vagy Alschwill, valami strasse ... , vagyis egyeltalán nem tudtam megjegyezni az utca nevét, ahol laktam, ahova meghívtak ingyenhéderezni. Lehet ez sem fontos, azt tudtam hogy mindig haza vitt a 6-os villamos. Illetve amikor először vitt haza, kicsit néztem. Úgy voltam, mint Csikós, ilyet élőben eddig még soha. A kapualjban egy XT.

Nem mennék bele technikai részletekbe, se élménybeszámolóba, az említett író úr által állandóan képviselt színvonalat úgysem tudom megugrani, úgyhogy csak egy annyit, hogy megmutatom az egyetlen komolyabb rozsdafoltot amit a gépállaton felfedeztem.

A tulajdonos egy átlagos svájci, pontosabban vízvezeték szerelő, még pontosabban egy 4 emeletes ház tulajdonosa, alapvetően praktikus ember. Szerelvénybolt a ház aljában a kirakatban a husky-ja fekszik, a bolt előtti parkolóban céges Toyota mikrobuszok állnak, de a kapualjban, ott lapít a hétvégét várva a csíklámpás négykerekes sportkocsinak látszó tárgy. Szombat délelőtt a hátsó padra mászik a kutya a kirakatból és uzsgyi, a vén szerelő indul a havas szerpentineken elfele, autózni.