Előre szabadkozom, szó se lesz a rendezvényről. Ott csak magasra emelték a leklem. Ha nem látom a Montreált, lehet meg sem rendülök, ha nem áll fel újra a szőr sok év után újra a kezemen az Integralétól ami nem is Alfa, lehet nem kezdek lebegni a föld felett. Mostanában nem szoktam.

Reggel az indulás előtt le kellett játszanom egészen hangosan a Survivortól az Eye of the Tigert, amit speciel utálok, de reggel szerettem. Tudtam, hogy újra látom azt amit meg tudtam gyerekként jegyezni a filmből, QPIII.

Aztán eltelt a nap. Nem vártam meg a BackIIBlacket, mert volt jobb zenei ötletem. Eszembe jutott a Neotontól a Kétszázhúsz felett, ami külön bejegyzést érdemelne. Aztán feküdtem a hátamon valahol hajnali 3 és 4 között halálfáradtan a korábbi birkozástól a volán mögött. Csepegtek a könnyeim. Át akartam adni Apámnak hogy milyen volt az alkonyatban egy szlovák mellékúton megközelíteni a Dunakanyart kritikus sebességgel. Elmondani milyen amikor egy ezredfordulón túli M5-ös elveszik az öreglány tükrében és soha nem kerül elő többé, hisz elkezdődött a szerpentin. Potyogtak a könnyeim, és ahogy írok újra potyognak. Nem éli meg velem soha a jobb egyben milyen amikor a difi megrajzolja nekem a kigyorsítás ívét, ahogy a két turbó sivítva szippantja át téren és időn ezt az öreg vasdarabot. És neki dal maradt, hogy "kétszázhúsz felett észre sem veszed, és elhagyod a valóságot".

Mi ennek az egésznek a vége?  Megvilágosodtam. Külön poszt helyett, nekem a Neoton.

Rájöttem miért lopta be magát a szívembe a Neoton Família. Nem a fent említett kétszázhússzal. Azt később kerestem elő, voltam már vagy hat is mire felfedeztem a 81-es lemezt. Egy másik bakelit ütött nálam, amin a "Nyár van" volt a nyitó dal, közvetlen "a nevem B. Tóth László" után. Ezt hallgattam 5 évesen szénné, mert a Hendrix, Beatles, Purple és Pink nem gyerek kezébe való. Cseh Tamás sem.

Ezt szabadott egyedül saját kezemmel feltennem, Lacival zúzhattam. Többet nyomott a Prognózis és a Hungária, mint mikor Apám pakolta a lemezeket. Bár valamiért figyeltem rá. Életemben először tudatosan tanultam. Van négy liverpooli gombafej, és az írópáros mindig Lennon-McCartney, nem McCartney-Lennon, mindegy ki mit és mennyit írt a dalból. Illetve a nagy autós könyv elején egy Citroen van, ami szép, de a Maserati motor ami benne van az amitől ér valamit, mert a Maserati több egy Ferrarinál is. Nekem több, mert Apám ezt mondta. El lettem vakítva. Vártam a Trabant kombi hátsó ülésén éjszakai autózásokkor hátha feltűnnek a kadmiumsárga fényszórók. Egyszer megjelentek, vagy csak nagyon akartam, hogy ott legyenek. Gyerek voltam.

"Kétszázhúsz felett senki nincs veled, közelbe kerül a távol."