Nyilván nem írtam volna meg az előző postot, ha 18 évvel ezelőtt csak annyi történik, hogy jelentkezem a Camel Trophyra. Úgy tűnik, sikerült meggyőző válaszokkal kitöltenem a kérdőívet, (vagy nem volt 600-nál több jelentkező :P) mert a következő levelet kaptam a szervezőktől.
Hurrá! Jeleztem, hogy megyek, és elkezdtem szervezni egy offroad tesztvezetést; az erre vonatkozó kérdésre természetesen beírtam az igent a jelentkezési lapon (ha volt ilyen), pedig valójában azelőtt autóval még nem hagytam el az aszfaltot.
A hétvégi hazalátogatásra apám össze is hozott egy rövid túrát egy erdész ismerőssel, és az ő UAZával. (Nagyapámnak is volt ilyenje régebben, abban sokat utaztam, vagy úttalanoztam inkább, de mire jogsiközelbe kerültem volna már rég eladta.) A túra maximum egy órás volt, jó kis erdei utakat, szántókat, írtásokat, dimbes-dombos mezőket érintett. Mai divat-SUV-kat nem vinnék ki rá, az UAZ-nak meg se kottyant. Túl nagy gyakorlatot ugyan nem szereztem, de legalább a terep-szüzességem elveszett.
1993. október 3. egy esős vasárnap volt. Kibékávéztam Pécelre, kigyalogoltam az isten háta mögé az autocross pályához, ahol a szervezők egy sátorban vártak ránk. Leadtam az orvosi igazolást, kitöltöttem pár papírt, és meghallgattam az instrukciókat. Amíg vártam a soromra elbeszélgettem a többiekkel, együtt néztük az éppen pályán lévőket, próbáltunk tanulni a hibáikból, és próbáltunk nem ronggyá ázni.
A feladatok nem voltak túl komplikáltak. Kettőre emlékszem, ha volt más is, azok nem hagytak bennem mély nyomot. Előbb egy (állítólag vízzel) megtöltött 20 literes marmonkannával kellett felszaladni egy sáros dombra tökön-paszulyon keresztül, időre. Azután jött a vezetés, amihez Land Rover Discoveryket kaptunk, egy-egy instruktorral a jobb egyen. A crosspályán volt kijelölve egy útvonal karókkal, szalagokkal, de az instruktor is segített, ezen kellett végigmenni, szintén időre. A kihívást sáros meredek emelkedőkre feljutás jelentette, ez nem mindenkinek ment. Lefelé óvatosan elcsúszkáltunk. Pletykálták, hogy volt olyan is, aki az egyik Discót sikeresen fejretette. Szerintem ő nem jutott tovább.
Sajnos akkoriban a fényképezés nem azt jelentette, mint ma, hogy minden kavicsról 50 digitális fotót lövünk, és megosztjuk a neten. Én például fényképezőgépet sem vittem magammal. Szerencsére egy másik versenyző, egy Rita nevű lány hozott. Amíg a sorunkra vártunk vele is beszélgettem. Róla anyukája (vagy apukája volt ott, nem tudom) készített kettő fotót, amit utólag levélben elküldött nekem. Ilyenek voltunk a szakadó esőben, Discoveryben. (Egyébként hazafelé is ők hoztak el egy darabig, így legalább visszafelé kimaradt a gyaloglás. Köszönet érte.)
Rita nem jutott tovább. De ezt ekkor még nem tudtuk, ahogy azt sem, hogy én bejutottam-e. Ahhoz meg kellett várni az október 6-i országos napilapokat, amelyek közölték a 80 szerencsés nevét.
Folyt. köv.
Káposzta Benő 2011.10.05. 20:35:18
Hammer · http://car-pencil-etc.blog.hu/ 2011.10.05. 21:21:43
Tomchy 2011.10.06. 08:11:04
Hammer · http://car-pencil-etc.blog.hu/ 2011.10.06. 10:06:25
RÁJEN · http://szirszarjaim.blog.hu 2011.10.11. 16:01:38