AUTÓSKÁRTYA

Szép darab, és most nagyon olcsó!

Régen írtam már könyvekről, most itt az ideje, mert friss az élmény, és ki kell írnom magamból. Találtam egy könyvet, amely távolról sem szeplőtelen, de most már megéri megvenni.

Hatalmas árengedménnyel szórják ki készleteiket a könyváruházak, és ebbe a körbe autós könyvek is bekerülnek. Ykcky hívta fel a figyelmemet, hogy az Alexandránál 600 (hatszáz!) forintért kapható a Fiat 500 könyv. Alessandro Sannia pár évvel ezelőtt megjelent könyvével már szemezgettem, de bár kedvelem a Nouve 500-ast, annyira nem vagyok rajongó, hogy kb. 3000 forintot fizessek érte. Az is elriasztott, hogy az Alexandra adta ki, és az ő fordításaikkal nagyon nem vagyok megelégedve - majd írok más könyvükről is, ígérem. Az mindenesetre bíztatónak tűnt, hogy a kötet kétnyelvű, ha nem tetszik a magyar, olvashatom angolul. No meg 1,5-2 Hot Wheels áráért akkor is ingyen van, ha csak a képekért veszem meg. (Ahogy pl. az általam nem beszélt német vagy olasz nyelvű autós könyveimet.)

A belső fedélen fotómozaik. Az egyik legkevésbé szép, szoció-horror kártya nyugati paklijában találtam Fiat 500-ast.

A kötet fekvő A5 formátumú, keményborítós, igényes kivitelű. Fotói szépek, jó minőségűek. A tipográfia különösen a tartalomjegyzéknél és a fejezetek nyitólapjainál kifejezetten szép. A magyar szövegek bal, az angol jobboldalon kapott helyet, utóbbi dőltbetűs, ez kicsit kényelmetlenebbé teszi az olvasását, de nem veszélyes. A tördelés rendben van, de nem kevés helyen érthetetlen sortöréseket találtam, nem tudni miért csak egy szó van a sorban, amikor a mondat még folytatódik utána. Mintha egy részeg szerkesztő random beütött volna pár Entert.

A szerző, Alessandro Sannia rutinos autós szerzőnek számít, különösen a Fiatokat kedveli. Könyve valóban olyan, mintha Prokee írna a Trabantokról, vagy Csikós a Mercédeszről: sokrétű, tárgyilagos, de érezni benne a rajongást. Ami egyáltalán nem baj. Az angol szöveg kifejezetten olvasmányos, nem kell hozzá túl nagy nyelvtudás, még nyelvgyakorlásnak is ajánlanám.

Ez még a 600-as, az első fejezetben. A csodaszép versenyautós F.X. Scmidben lévő Fiat Abart 1000 ezen alapul.

Az első fejezet röviden ismerteti a Fiat történetét az 500-asig, majd jönnek az autó különféle verzióról szóló részek időrendben. Nem kifejezetten díszléctrollkézikönyv, de a fotókkal együtt szépen fel lehet készülni belőle a következő 500-as találkozóra, ahol villoghatunk az évjáratok bemondásával vagy az anakronisztikus alkatrészek kiszúrásával. A történet végére elférnek a külföldön gyártott típusok, a Styer-Puch és NSU-Fiat részletesen is, valamint az autó alapján készült speciális változatok ismertetése, végül pedig az olasz és nemzetközi Fiat 500 klubélet bemutatása. Ez a kiadás 2003 körül jelenhetett meg eredetileg, mert nemhogy az új, retro 500-ról nincs szó benne, de még a 2004-ben bemutatott Trepiuno tanulmányt sem említik. (Ezek a nyomtatott könyvek! Olyanok, mint a jégbe fagyott múmiák. - Sóhaj -)

Igen, ez a Nuova 500! Florian Afflerbach is megrajzolta egyik kedvenc kártyámra.

A fentiek alapján az kell mondanom, jó kis könyv ez, még akár az eredeti árát is megérné. Aki nem akar csalódni benne, az tovább ne is olvassa a bejegyzést, és a könyvet se magyarul.

Én sajnos az angollal párhuzamosan olvastam a magyar szöveget is, és ez olyan volt, mint Zuzu Petalsszal beszélgetni. Nem tudom, hogy a fordítás vajon az olasz eredeti vagy az angol alapján készült, (utóbbit talán könnyebb lehetne értő fordítónak adni), de röviden úgy jellemezném, hogy Tótisz András forog a sírjában. Pedig ő is leiterjakab volt rendesen.

Az 500 műszaki alapjára épülő utód Fiat 126-ról is szó esik. Az 1977-es kékhátúban a 126p szerepel.

Már az óvatosságra intett, hogy az autós könyv fordítását egy nőre Zsuzsics Renátára bízták. Bocs, lányok, semmi hímsovinizmus, vannak jól vezető, jó autóversenyző nők is, és biztos gépészmérnökök is, akik értenek az autókhoz, tudják a szakkifejezéseket, de az Alexandra sajnos nem őket szokta felkérni autós könyvei fordítására. Ráadásul a könyvet se lektor, se szaklektor nem látta, vagy ha igen, a nevét nem adta hozzá, csak egy felelős szerkesztő, Nagy Eszter...

Sok fotó, korabeli reklámok, tetszik. Nálunk már az új retro 500 szerepel a CarToonCard-on.

A szakkifejezések nem ismerete csak az egyik bántó tényező. Az ok, hogy nem szó szerint kell fordítani, de azért az értelmét tartsuk meg a szövegnek. Aki nem tud angolul, annak nagyon nem ajánlom, mert a magyar szöveg nagyon rossz, szinte fizikai fájdalmat okoz olvasni. Hogyan tudnám kiválasztani a legrosszabb részeket belőle? Találomra. Élvezzétek: