Itt az ígért Ferrari F40. Autóskártya. Rajzolt. Egyedi. Az első kártyagenerációim egyik csúcsa. Ma is vállalható lap.

Ahogy egy korábbi postban megpendítettem, autós és játékkészítő hajlamaim elég korán kiütköztek. Első autóskártyámat még valamikor a felső tagozatos éveim elején kezdtem rajzolni. Akkoriban a számítógép a C=64 és a ZX Spectrum volt, nyomtató is csak az iskolai szertárban működött, és az is csak mátrix volt, karakterenként 8x8 pontos felbontással. Tempója csiga, színekről nem is álmodtunk. Arról nem beszélve, hogy fénymásoló- nyomtatószalonok sem voltak, a pártállam nem szerette, ha polgárai saját szakállukra nyomtattak, sokszorosítottak.

Akkoriban nemhogy tartalom nem volt az interneten, de még a háló sem létezett, sőt telefonra is éveket kellett várni, ha szerencsés volt az ember. Ha nem, akkor nem is kaphatott. Természetesen vezetékesről beszélünk!

Autós képeket találni az Autó Motorban, néhány szakkönyvben (ó, a Liener!), külföldre járó haveroktól kapott, odakinti autószalonokból begyűjtött prospektusokban lehetett. És a korabeli autóskártyákban. Amelyek akkoriban, a nyolcvanas években már egyre inkább fényképesek voltak.

A "velem egykora születésűek" és nálam idősebbek számára nem mondtam semmi újat, de elég sokan vannak már, akik fiatalabbak, mint az internet, akiknek telefon mindenféle jelző nélkül is a mobilt jelenti, akik sose cseréltek filmet (legfeljebb memóriakártyát) a fényképezőgépükben. A fentieket felidézve talán ők is más szemmel néznek az első kártyáimra.

A kezemben tartok kb. 200 lapot, egyedi, kézzel rajzolt autóskártyák. A hátlapokat is egyesével színezgettem, a régebbiek sakktáblamintásak, az újabbakra átlós vonalakat húztam. Egyesével. Vonalzó és filctoll a mi barátunk.

Amikor készültek, nem számoltam, de így utólag öt generációt tudok megkülönböztetni. Az első műszaki rajzlapra készült, sajnos eleinte grafit és színes ceruzával. Ezzel még játszottunk is a biosz és a töri közti szünetben a folyosón, és a sok-sok kéz taperolása nem tett jót a grafitnak, maszatosak, elmosódottak a lapok. Amelyek egy része egyszerűen a régi kék- vagy a piroshátú kártya másolata. Más autók egy fényképes rally-kártyáról származnak. A veterán kategória képviselői (ilyen is volt!) a '77-es Lienerből jöttek, a motorok (!) pedig prospektusokból, és valami kölcsönkapott motoros könyvből. Az adatok hiányosságát kreatív módon oldottam meg: hasraütéssel. Nem vagyok rá büszke, csak a fent már leírt infószűkösség lehet a mentségem.

A második generáció grafikai elrendezése nagyon hasonlít az elsőhöz. Ezzekkel már nem játszott senki. Szerencsére, mert a félfamentes rajzlapra készült lapok hamar el is rongyolódtak volna. Viszont már golyóstollal karcoltam a papírra, és filccel színeztem ki őket. Kevés a lap, motorok nincsenek, sok a veterán.

Az első két generáció készletei pontatlanok, durván rajzoltak, szabálytalanul vágottak, a kvartettek sok esetben hiányosak.

A harmadik generáció ugyanilyen technikával és ugyanilyen papírra készült, de itt bevezettem a nemzeti zászlókat is. Ezzel viszont kapásból kilőttem a figurás kvartetteket a csomagból. Kikoptak a veteránok és a motorok, de még a versenyautók is. Viszont végre pontosak a vágások, bár a sarkok lekerekítése itt elmaradt.

Ezekből szériából viszonylag kevés lap készült, a legtöbb még az elsőből, de azt sem nevezném komplett készletnek. Arra a negyedik generációig kellett várni. 

A negyedik az a készlet, amit már úgy-ahogy vállalhatónak érzek. A design a szokásos, a kvartettek elég komplettek, ezzel talán megint játszottunk is. Megmaradt a toll-kontúr + filc-színezés technika, és visszatért a famentes műszaki rajzlap.

A régebbi készletekből ismerős lapok ismétlődnek, de egy csomó újjal is kiegészültek. A képek, műszaki adatokat a már fent említett forrásokra támaszkodva szereztem be. Újra vannak motorkerékpárok, sőt, a japán kvartettből csak azok készültek el - a többi országból duplakvartettjeim vannak. Az F1-es lapokra felírt győzelmek számából talán még a készítés éve is belőhető. Ha valaki szeretné megfejteni, kattanjon a képekre, nagyobbak lesznek!

Az első bekezdés illusztrációján lévő Ferrari F40 már az ötödik generáció képviselője, de erről bővebben majd a folytatásban lesz szó.