Nemrég megint hódoltam egyik szenvedélyemnek, és meglátogattam egy antikváriumot. No, nem ám, csak úgy találomra, most célirányosan kerestem régi National Geographic példányokat. (Már készül is a következő post.) Emellett természetesen az autós könyveket is átnéztem, és beugrott, hogy - sok más mellett - mi hiányzott nekem a könyvespolcomról a '80-as években: a Kolibri Könyvek Autók és Autók 2 kötetei! Nem ritkaság, nem drága, úgyhogy most meg is vettem őket. Igaz, a '79-ben még 18,50-et, illetve '86-ban 32,- forintot kostáló könyvekhez ma egységesen 400 konvertibilis forintért jutottam hozzá, reálértéken mégsem jártam rosszul.

A Móra Könyvkiadó két népszerű ismeretterjesztő sorozatot futtatott a múlt század 70-es, 80-as éveiben. Míg a Búvár zsebkönyvek az élővilágot és a természetet mutatta be (pl. Madarak, Halak, Gombák, Zárvatermők, Felhők) rajzos táblákon, az ugyanakkora Kolibri Könyvek a művészeti és műszaki terepen mozgott (pl. Magyar népi cserépedények, Mozdonyok, Léghajók, repülőgépek. Én - szerény 25-30 kötetemmel - Búvár-gyűjtő voltam.

A könyvek az első oldalon bevezetővel kezdődnek, utána a páros oldalakon szöveg, a páratlan oldalakon (táblák) a hozzájuk tartozó képek - leginkább rajzok láthatók, mindez A5 méretben.

Mind a két kötetet Bálint Sándor írta, az első rajzait Mandel Tamás, a másodikét Dudás László jegyzi.

A '79-es Autók Benz 1886-os Patentwagenjével indít, és az 1977-es Mercedes-Benz 280 C-ig jut el. (Ennek semmi köze a C-osztályhoz, a zöldséges Merci kupéváltozatát takarja a név.) A táblák felét a II. világháború előtti autók foglalják el, nagyjából egyenletesen válogatva a kölönféle nemzetek autóiból. Amerika sajnos erősen alulreprezentált, (csak az első Oldsmobile és a Ford T-modell fért be a kb harminc autóba), a magyar autókból viszont örvendetesen sokat találunk. Nem csak Csonka János postásautójáról, de a Phöenix, a Győr, a Magosix, a Marta és a Rába kocsijairól is olvashatunk.

A kötet második felében, a II. világháború utáni autók között már erősen dominál a szocialista tábor. Bár nem lehetett kihagyni olyan típusokat, mint a VW Bogár, a Citroën DS vagy az NSU Ro80, az autók több mint fele a béketáborból érkezett. A szerző azt sem mulasztja el megemlíteni, ha az autó valamilyen "neves" versenyen jó eredményt ért el, de versenyek nélkül is feldícséri az autókat. Ez és a válogatás ma már megmosolyogtató; bizonyára a párt vezette a tollát, különben a háború utáni autók közé sem csak egyetlen amerikai gép jut be.

A 412-es először a szovjet versenyeken jeleskedett, majd a nemzetközi mezőnyben mutatta meg képességeit. A XV. Tour d'Europe mezőnyéből, vagyis a legnagyobb európai autóversenyen (a táv 14 ezer kilométer) 1971 őszén a Moszkvics csapata győztesként ért célba. (Moszkvics 412, 1967)

Az 1500-as 125p jelű 1968 óta sikert sikerre halmoz a nagy nemzetközi versenyeken. Az eredményeiből csak néhányat említve: 1970-ben a Cordiatic Rallye egyik győztese; 1972-ben a Monte-Carlo Rallye győztese; 1973-ban az Akropolis Rallye-n győz; ugyanabban az évben világrekordot ér el: 15 nap alatt 50 ezer kilométert száguld. (Polski Fiat 125, 1968)

A kötet illusztrációi - a címlap kivételével - profilból ábrázolják az autókat. A rajzok szépen, aprólékosan kidolgozottak - ez különösen a régi, hintószerű autókbál szembetűnő. Csak néhol szaladt meg a rajzoló keze, és vitt bele némi aránytalanságot pár autóba (pl. Fiat 500, Jaguar E-type, Polski Fiat 126), pont úgy, ahogy én szoktam néha eltolni a vonalakat.

Az 1986-ban megjelent Autók 2 szépen szemlélteti a szocializmus lejtmenetét: a 60 autóból csupán öt(!) keleti gyártmány. Bár abban nem vagyok biztos, hogy elengedték-e a szerző kezét, vagy csak nem talált ennél több keleti újdonságot az 1976-tól 1986-ig terjedő időszakban, amit a kötet felölel. (Ma pont ezeket az autókat nevezzük youngtimernek...)

Mindenesetre a nyugat-európai vagy japán autók közé pár amerikai gépezet is becsúszott. Sportkocsiból sincs hiány: Ferrari 308 GTB, Maserati Bora (igen, ez a Bora, nem ám a VW!), Lotus Esprit és Porsche 928 egyaránt szerepel a könyvben. A dekadens nyugatot képviseli a '81-es Mercedes 280 S és a Rolls-Royce Silver Spirit is. Mókás, ahogy a drágább autók árát - konkrét számok nélkül - Ladákhoz vagy kisPolskihoz méri a szerző: a Porsce 928 nyolc Ladát ér, a Rolls huszat. A műszaki adatokkal viszont nem fukarkodik: a lökettérfogat, a teljesítmény, a végsebesség és a fogyasztás szinte mindegyik autónál megtalálható.

Az 1,7 literes benzinmotor 51,5 kW-os (70 LE-s), csúcssebessége 146 km/h, de az USA-ban 88 km/h-nál nem mehet gyorsabban. Fogyasztása 6,4-8,5 l/100 km. (Chrysler Omni, 1978)

Ennél a kötetnél feltűnő még, hogy a szerző mennyire vonzódik a mára már kissé elkoptatott Év Autója díjazottjaihoz, de korábbi győztesekre, vagy az amerikai év autója díjra is többször hivatkozik.

... ugyanis 15 ország szakújságírói a British Leyland Rover 3500-as típusát tüntették ki "Az év autója" címmel. (Rover 3500, 1977)

Az 1976 decemberében lebonyolított szavazáson mindössze 19 ponttal maradt el a 157 pontot kapott győztes Rover 3500-tól. (Audi 100, 1977)-

... a világ szaksajtója 1978 első napjaiban hírül adta: "Az év autója" kitüntetést a Porsche 928 kapta. (Porsche 928, 1978)

Az olasz gyár ezzel a típussal akarta a nagy hírű - 1969-ben "Az év autója" címet kapott - Fiat 128-ast felváltani... (Fiat Ritmo, 1978)

Az 53 újságíróból álló zsűri a Simca Horizon kocsinak ítélte a legsikerültebb típusnak járó kitüntetést. S ezzel páratlan eset történt e választások történetében: ugyanaz a típus nyert mind az amerikai, mind az európai kontinensen. (Simca Horizon, 1979)

Az autók képei az első kötethez képest óriási fejlődést mutatnak: már-már fotószerűen precízek, szépen kidolgozottak, és a legfontosabb: térben mutatják az autót - pár, ebben az esetben üdítő kivételtől eltekintve. A technika akvarell vagy kréta lehetett. Látszik, hogy ezek az autók fényképek alapján készültek; némelyik eredetijét ma már megtalálhatjuk a neten is.

Összességében nagyon jó kis könyvek ezek, tele érdekes autókkal, műszaki adatokkal, igényes rajzokkal. Bár az eredeti céljuk autóismertetés lenne, sokat megmutatnak keletkezésük koráról, az autókkal szemben akkoriban támasztott igényekből is, és arról, hogy milyen kép élt a nyugati autókról akkoriban nálunk. Egy olvasott autóbuzi könyvespolcáról nem hiányozhat ez a két kötet.