Mivel Camry V6-ra hiába vártam, elkezdtem szemezgetni néhány más, hasonló méretű japán autóval is. A Honda Legendből a régi csíklámpás még tetszett, de az már túlkoros. Az újabb bálnaformája nem jön be, az aktuális változatból pedig még túl drága, pedig az már nagyon szimpatikus. A Mitsubishi Sigma/Diamante is nagyon régi, pedig a japán nagylimók közül talán az egyik legformásabb darab. A Nissan Maximában annyi egyéniséget sem találtam, mint egy Camryben, fel sem merült, hogy érdekeljen. Egy Lexusba bármikor szívesen beletenném az ülepem, de a GS-ek (sőt az IS-ek is) túl vannak árazva. Maradt a Mazda Xedos 9, aminek a maga idejében nagyon bejött a formája. Kicsit szappan, de szerintem elég egyéni. Csakhogy ebből is kicsi a kínálat, kisebb mint a Camry-ből. Viszont adott egy ötletet: nézzünk körül eggyel lejjebb a polcon, hiszen a Xedos 6 is szimpatikus jármű!

Annak ellenére, hogy nem egy tucatautó, Xedos 6-ból bőséges a választék. Ha bőrbelső és erő is kell, akkor szűkíthetjük a listát, a V6-os kétliteresekre. Ez a motor alig gyengébb az OG-nél (144 vs. 145 LE), inkább nyomatékban nagyobb a hátránya. Sebaj, majd gyakrabban használjuk a váltót - szól az optimista énem. Az realista rákontráz: automata váltó! Nem baj, egy próbát megér, ha találunk megfelelőt. Találunk. Elautózok megnézni. Eredetileg a feleségemmel együtt néztük volna meg, de gyerekek betegek, egyedül megyek.

Az autó tizenkét éves, bordó, V6-os, automata, bőrkárpittal, automata klímával tetőablakkal, elektromos mozgatású mindenfélével. Úgy tűnik törve sem volt, apró fényezési hibák beleférnek a témába. A bőr kissé kopott, hátul egy helyen feslik a varrás, ezzel együtt még rendben van. A csomagtartó nem túl nagy, de már nem cipelünk utazóágyakat a gyerekeknek, így elég lenne. A bővíthető persze, bár nagy síkot nem lehet kialakítani az osztottan dönthető üléstámla segítségével sem.

Beülök a kormány mögé. Érzem, hogy nem érzem a birtoklási vágyat. Nem találom a helyem. A szélvédő felső éle szinte a homlokomat veri, az ülőlap rövid, a hátam közepét valami kemény nyomja, pedig levetettem az utólag rászerelt masszírozós üléshuzatot. Kicsi, szűk. Nem úgy, hogy nem férek el, csak annyira, hogy előjöjjön a nemlétező klausztrofóbiám. Nem kéne.

Megyünk egy kört. A váltó észrevehetően, de még nem zavaróan teszi a dolgát. A kocsi dinamikája elmarad az OG-étól, de elfogadható. Egyenesfutás, fék, ABS rendben, az autó irányítása egy klasszissal jobb, mint a hajószerű Camryé. Az úthibákat ezzel együtt elég jól elsimítja; az OG-t ebben a számban nem nehéz lekörözni. Ezt a kört pontozással megnyeri a Mazda.

Győzközödöm kicsit magam, hogy ez egy jó vétel, de hazafelé jobban szeretem az OG-t mint bármikor korábban.

Mivel a Xedos 6 nem az állapotán bukott meg, teszünk még egy kört, ezúttal kettesben, hátha Editnek bejön az autó. Első megállapítása a boszorkányos emberismeretén alapszik: az eladó tiszta, szabad tőle autót venni. A második: kívülről minden OK, tetszik a gép. Az ajtó kinyitása után viszont ordít róla az óriási "NEM!". Alibiből megyünk még egy kört és ketten is ugyanazt állapítjuk meg, amit két hete egyedül én. Megköszönjük az eladónak a próbát, és elmondjuk, a Xedos 6 sajnos nem a mi autónk.

Hazafelé egy kis tó partján jól megvacsorázunk, szép tájakon autózunk, legalább kirándultunk egy jót. Este elkezdem nézegetni a Lexus IS-eket, de azokat 2,5 millió fölé árazták be. A Mazdától elment a kedvünk, a Xedos 9 sem érdekel már. Várunk a Camryre, és további türelmet kérünk a sráctól, aki már vinné a Saabunkat...

Azóta elment az OG, és megvan az utódja. A sorozat harmadik, befejező része már róla fog szólni. Amikor legutóbb néztem, a Xedost még árulták. Ajánlani tudom mindenkinek, aki szereti.