Tehát ott hagytam abba, hogy elmegy elment a Saab. Mi legyen helyette? A nagyon szeretett, nagyon jó tulajdonságokkal (is) rendelkező OG és a saját, egészen hülye szempontrendszerem feladta a leckét. Így senki ne vegyen autót, akinek gyorsan kell.

Első: legyen jó a passzív biztonsága. Ezzel a Volvón, Saabon, Mercedesen kívül nagyjából kizárunk mindent úgy a kilencvenes évek első harmadáig, és a kisebb autókat úgy az ezredfordulóig. (Értük nem kár, őket minden pontban kizárom, le se írom többet.)

Második: menjen legalább úgy, vagy közel úgy mint a 900-as, vagyis ne legyen (nagyon) gyengébb (145LE, 220Nm), vagy ha nehezebb (1370kg), akkor erősebb is legyen.

Harmadik: Legyen tágas, a két gyerek és a hozzájuk tartozó tengernyi cucc időnként a Saab félköbméteres csomagterét is kitöltötte.

Negyedik: Legyen jól felszerelt: bőr, klíma, elektromos biszbaszok, és a jól megszokott tetőablak követelmény. Ilyet sem egyszerű találni kisebb, vagy közepes méretű autók közt.

Ötödik: Ha már egy öregecske, kisebb-nagyobb rendszerességgel javításra szoruló vasat cserélünk le, akkor legyen már fiatalabb, és lehetőleg megbízhatóbb. Az első négy szempont miatt úgyis valami felsőkategóriás 8-12 éves nagyvas lesz, aminek a javítása nem olcsó, legalább gyakori ne legyen.

Hatodik: Tetszen a formája. Ebbe nem lehet belekötni, illetve mindenki beleköthet, hogy nem, neki ez nem is tetszik.

Hetedik: Ne jöjjön szembe minden sarkon egy hasonló modell. (Ezért nyugodtan köpködjetek meg, vállalom, hogy nekem ez is szempont.)

+Egy: az ár 1,5M±250e HUF sávba essen.

Alapvetés volt, hogy nem Saab lesz az utód: a 9-3 és a 9-3 SS annyira nem fogott meg, és a megbízhatóságban sem lenne akkora előrelépés, mint amekkorát vártunk a váltástól. A 9-5 ebből a szempontból "ing-gatya" kategória, más Saab meg gyakorlatilag nincs.

Az első négy pont meghatározta a méretkategóriát: közép, vagy felsőközép, a megbízhatósági szempont alapján pedig kiszórtam a brit, francia és az olasz autókat. (Fanek, ide lőjetek!) A németeket és a Volvót tisztelem, de valahogy távol állnak tőlem, és ebből a szempontból ez még mindig a középmezőnyt képviselik. Nyilvánvaló volt, hogy japán autóm lesz.

Egyből beugrott a Toyota név. Egyrészt a hírnév, a pozitív előitéletek, másrészt mások tapasztalatai, illetve a Népitélet is a megbízhatóságot sulykolják. Csakis a Camry jöhetett szóba, és tudtam, hogy a csíklámpás verzió lesz a nyerő. Az egészen autóformájú, nem túl izgalmas, de elég ritka darab: kutyának sem kell ekkora Toyota Európában. Van belőle négyhengeres 2.2-es és V6 három literes. Elég jól felszereltet szinte csak az utóbbiban találni, és ereje is csak annak van - igaz ezek főleg automaták, de ez nem kizáró ok nálam.

Egy baj van vele: nincs! A közel fél év alatt ugyanaz a néhány hirdetés cserélődött, 4-5 2.2-es között 2-3 V6-os. Kettőt próbáltam (plusz egy cimboráét, aki fél évvel korábban vette), és úgy éreztem, együtt tudnék vele élni. A beltér nem túl érdekes, de jól használható, az ülések kényelmesek, bár az ülőlapjuk kicsit rövidebb mint amit optimálisnak neveznék. A futómű szépen elsimít mindent, de imbolygós, a kormány agyonszervózott, minimális a visszajelzést ad csak. Úgy éreztem ezekkel negatívumokkal ki tudnék békülni. A 190 ló elég jól megindul, ahogy szépen visszakapcsolgat az automata. A két megnézett példány közül az egyiknek pár belső burkolata lógott (riasztóbeszerelés), és kicsit csattogott a futóműve. A másik nagyon lelakott volt, a vezetőülésen a bőr majdnem olyan rossz állapotban volt, mint a kétszerannyi idős Saabomon. A kerekek felől pedig olyan durva hangok érkeztek már kisebb zökkenőkön áthajtva is, amelyek az álmoskönyvek szerint két-háromszázezer forintos futóműjavítást vetítettek előre. Valahogy nem ezzel szeretném kezdeni egy autócsere után a közös életet.

Már a szlovák hirdetéseket is elkezdtem nézni, és az adómenekültség gondolata is felmerült bennem, de a kínálat odakint sem rózsás. Bár egy hirdetés egy gyönyörű, metálkék, szolid TTE spoilerekkel ellátott autó nagyon csábító volt. Az amerikai oldalakon pedig bőséges a kínálatra, és a Solara kupékra csorgattam a nyálam, de nem volt felesleges energiám, amit az áthajóztatásba és a járulékos hercehurcába beáldozhattam volna.

Miután első körben kilőttem a kínálatot, és egy ideig nem jött friss darab, elkezdtem bővíteni a kört - persze rendszeresen vissza-visszanézegetve a Camry hirdetésekre. A folytatásban kiderül, mit találtam, és mit nem vettem meg.