Vettem egy kártyát. Már megint. Nagy örömöm, hogy magyar gyártmányú. Tetszik a tartalma, nem tetszik a megvalósítása. Pedig az átlagos olcsókártyáknál árának közel kétszeresét fizettem érte a boltban: 490 kemény forintot. Weben megrendelve is 390 + postaköltség lenne. Itthon, kis szériában ennyiből is nehéz kijönni, kártyaminőségben pedig szinte lehetetlen.

A Top Card kiadó honlapját átnézve az a benyomásom támadt, hogy ezek vonatmániások és mozdonyok, vonatok képét teszik mindenre, ami a kezük ügyébe kerül: faliképre, naptárra, képeslapra és természetesen kártyára. Bevallom, az öt vonatos sorozatuk nem hozott lázba, de úgy tűnik, ezek farvízén evezve elkészítettek egy autóskártyát is "Kelet-európai autók, autóbuszok, teherautók az '50-es évektől..." címmel.

A Keleti csomagban átlagos, 32 lapos Top Trumps jellegű kvartettkártyáktól eltérően, és a CarToonCardhoz hasonlóan 40 lap van a celofánba csomagolva. Címlapból kettőt is kapunk, a tartalék német nyelvű, és a hátlapján a játékszabály is német nyelven szerepel. A kártya kvartettjei nem hasraütéssel, hanem téma szerint álltak össze, bár a betűzésük is fel van tüntetve.

A lapok megjelenése egyszerű, áttekinthető, grafikamentes. A képek felett a kvartett betűjele és neve a kép leghangsúlyosabb elem. Igazából a típus lenne a legfontosabb információ, de így, első ránézésre nem ugrik az ember arcába. Az évjárat sajnos nem mindegyik lapra került rá, és olyanok is vannak, ahol egy intervallum kezdeteként szerepel, vége pedig sehol sincs. Úgy kell ezt érteni, hogy a Sirály Gaz 13-at 1959-től gyártják még ma is? A kártya teljes szélességét kitöltő kép alatt négy műszaki adat fért el: legnagyobb sebesség, teljesítmény, motortérfogat (ezmiez? :) ) és hossz. Utóbbi kakukktojásnak tűnik, de teherautók, buszok esetében van létjogosultsága. Csak ne centiméterben írták volna! A 8,5 métert, vagy a 8500 milimétert sokkal jobban el tudom képzelni, mint a 850 centit.

A fotók minősége is megfelelő, de némelyik kép méltatlan a kártyához. Horpadt oldalú Zsiguli, koszos Ikarus, Trabant a gazban, Kispolák a lakótelepi ház előtt, egy csomó autó valami találkozón fotózva, egy részükön a háttér kiretusálva. Szerencsére van néhány nagyon jól eltalált kép is, kiváló állapotú járművekről, jól eltalált háttéren.

Az járművek fele busz, teher- vagy tűzoltóautó, körülbelül így csoportosítva, fele pedig személyautó országonként válogatva; valamennyi a '60-as, '70-es évek szocialista táborából. Az összeállítás prioritásai közt alacsony lehetett a széles választék kialakítása; a csehszlovák kvartettbe a négy skoda egyikét könnyek nélkül becserélném egy Tatrára, és a két szovjet kvartett egyikében szereplő három Moszkvics helyett is lehetne egy-egy ZIL vagy UAZ. A márkáknak dedikált "Csepel teherautók" és az "Ikarus autóbuszok" kvartettjeit már nem nézem ilyen szigorú szemmel, ezek méltó tisztelgések a nagynevű, mára kihalt magyar gyártók előtt. A lényeg, hogy megőrizzük ezeknek vasaknak az emlékét, és ezt a szerepet jól betölti a kártya.

Egy dologra alkalmatlan csupán: kártyajátékra. A probléma a nyomdai kivitelezéssel van: a lapok önmagukban kellemes tapintásúak, de egymáshoz tapadnak, nagyon nehezen csúsznak, nem válnak el egymástól. A helyzetet csak súlyosbítja a vágások pereme. Kis túlzással azt mondanám, ilyen minőségben otthon az asztali nyomtatómon is el tudnám készíteni. Persze lehet játszani vele, de nem öröm kézbe venni, kártyaként szétteríteni a lapokat.

Összességében tetszik a kártya, gyűjteménybe megfelelő. A gyengébb kivitelezést bőven pótolja az érdekes téma, és az, hogy látszik rajta, lelkesedéssel készült. Lelkes amatőrizmussal.