Tudom, a navigációs rendszer hasznos holmi, jópofa holmi, trendi holmi. Bizonyos munkáknál (taxi, futár, áruterítő) különösen hasznos lehet, bár inkább azt a taxisofőrt respektálom, akinek a fejében van a legkisebb utca is. Jómagam alapból idegenkedek tőle, de nemrég mégis kevés híján megtört az ellenállásom.

Baleset történt: a Belsőség találkozóról hazafelé a kesztyűtartóba betett félliteres ásványvíz kupakját nem szorítottam meg eléggé, és a kilötyögő víz eláztatta a Magyarország és Budapest atlaszaimat. Megszárogattam, de némelyik lap összeragadt, csak festékleválással jött szét, és hullámos is lett a papír. Így már nem öröm kézbevenni. Sebaj, amúgyis az évezred elejéről valók, ideje lenne újat venni, sok autópálya, elkerülő út épült azóta.

Ekkor merült fel az ötlet, hogy vehetnénk inkább egy navit (tudod: hasznos, jópofa, trendi). Már el is kezdtem nézegetni a készülékeket, teszteket, fórumokat, de mielőtt beruháztunk volna sikerült kijózanodnom.

Kedvesemet egy vidéki kisvárosba szólította a munkája, az ország egy olyan szegletébe, ahol egyikünk sem ismerős. Vitte az autót, és vett egy friss térképet az elázott helyett. Gond nélkül megérkezett, odatalált, nem tévedt el. Vacsorára a szomszéd városba ment volna egy étterembe. Egy kollegája bő fél éve rendszeresen jár arra, és mindig ott szokott enni, felhívta hát, hogy megkérdezze, merre menjen. Ez az első számú hiba, amit navi nélkül elkövethet az ember: kommunikációra kényszerül egy másikkal. Szörnyű!

Kb. ez a beszélgetés játszódott le közöttük:

- Szia! Elmondanád, merre van az X. étterem Y-ban?
- Persze, rögtön mondom a címet. Van navigációd?
- Nincs.
- Akkor hogy fogsz odatalálni???

És az illető nem tudta elmondani az odavezető utat, úgy, többtucatnyi alkalommal megtette már a közelmúltban. Amúgy mint utóbb kiderült, az útbaigazítás különösen bonyolult, ennyi lett volna: "A városhatár után az első körforgalomnál a harmadik kijáraton kell kimenni, és végig egyenesen pár kilométer múlva balra ott az étterem." Persze ennek kiderítéséhez a körforgalom közelében meg kellett kérdezni egy járókelőt. Ó, borzalom, már megint egy emberrel kellett kommunikálni!

Látom másnál is a tendenciákat: öcsém, ha hazaindul tőlünk, beüti a készülékbe a saját címét. Mielőtt megvette, vajon hogy talált haza? Akinek kalapácsa van, mindent szögnek néz. Akinek navigációs rendszere, mindenhova útvonalat terveztet? Valószínűleg én se tennék másképp, márcsak a kognitív disszonancia leküzdés végett is; ha már megvettem, használom, hogy ne érezzem felesleges pénzkidobásnak.

Hát ezért nem veszek navit. Aki navit használ, az nem navigál, azt kézen fogva vezetik. Én már kinőttem az óvodáskorból, és még ráérek újra infantilissé válni. Szeretek navigálni, térképen utcát keresni, útvonalat tervezni, ha kell útbaigazítást kérni. Navigare necesse est.