Neten átnéztem a helyi autókölcsönzők kínálatát, és úgy találtam, a legolcsóbb nyitott gép a Ford StreetKa. Akár a béna tetejű Plurielért, akár a szimpatikus Corsa TT-ért többet kellett volna leszurkolni, és akkor a nagyobb roadsterekről, négyüléses kabriókról nem is beszéltünk. Mivel kettesben utaztunk, a kétüléses miniroadster bőven megfelelt, és a legolcsóbb bérautókhoz képest felével, kétharmadával került többe. Három napra ki lehet bírni a különbözetet, így nem sokat kellett győzködnöm a feleségemet, lefoglaltam a gépet.

A Ford StreetKÁ-val 2001 májusában találkoztam először a Barcelonai Autószalonon, bár az még a Ghia stúdió által tervezett, előző évben Torinói Szalonon bemutatott tanulmány volt. Az ettől lényegében nem különböző, 2002-ban Párizsban bemutatott szériaváltozatot a következő év tavaszán kezdték gyártani a Pininfarinánál, és 2005-ben már ki is futott a miniroadster, helyet adott a Focus CC gyártásának. 2006-ban tehát egy már piacról kifutott használtautót béreltünk.

A KA maga a New Edge Design, a StreetKA pedig kapott hozzá egy olyan feneket, ami úgy megy, mintha jönne. Máig egyedi, de mégsem különcködő a forma. Kicsit talán zömök, de vannak szögek, amelyekből nagyon jólesik ránézni.

Az első találkozás a kölcsönző mélygarázsában a kisautóval nem túl jól kezdődött. A garázsmester megmutatta, hogy hol áll az autó, és mondta, álljunk ki vele a portához, ott majd megmutatja, mi, hogy nyílik rajta. OK. Elsétáltam a hátsó sorba a piros Fordhoz, és bedobtam a hátizsákot az anyósülésre. Beindítottam a motort, kézifék ki, egyes, kuplung fel... és az autó nem mozdul. Én lehetek a hülye, vagy a Fordon valami máshogy működik, mint a Saabon? Újra az egészet. Nem megy. Mintha a kézifék még mindig fogna, pedig már a padlón van. Én is. Meg a garázsmester is. Az én spanyolommal és az ő angoljával esélytelen lett volna mélyebben megbeszélnünk a problémát, csak odahívni próbáltam. (Gyere ki! - Gyere be!)*5 Nagy nehezen tudatosult benne, hogy én ezzel az autóval nem állok ki, neki kell. Jön elborult arccal, látom rá van írva "béna vagy, barátom". Aztán, amikor az autó neki is álló hátsó kerekekkel indul csak el, megenyhül, elnézést kér: a ritkán használt autón a mosás óta rágyógyultak a tárcsára a betétek. Van másik! Pár perc adminisztráció, és egy kék példánnyal kezdhetjük az utat.

A tetőt természetesen kinyitjuk: először a szélvédőkereten kell oldani a reteszt, majd hátra hajtva a tető első részét, a hátsó fertály is megemelkedik, pont annyira, hogy fel lehessen pattintani alóla a tetőrekesz műanyag fedelét. Ehhez a két ülés között a hátfalon lévő tárolórekeszbe rejtett gombot kell megnyomni. A feltárult üregbe aztán egyetlen mozdulattal elsüllyeszthető a vászon, csak a fedelet kell visszahajtani rá. Második alkalommal már nem tart annyi ideig sem, mint ezt a bekezdést elolvasni.

A csomagtartó a tető rekeszétől teljesen elszeparált, a két hátizsák, pár palack ásványvíz, túracipők, gyékények kényelmesen elfértek benne. Babakocsit, utazóágyat, heti nagybevásárlást nem pakolnék bele. Az utastér két, maximum átlagos méretű (176cm) homo sapiensre van méretezve. Bár bezárt tetővel így is szűknek tűnik, hiába van viszonylag elöl a szélvédőkeret. Az üléseket szép fekete bőrrel burkolták. Egy kabriónál jó, ha nem áznak szét egy röpke záporban, de napon nagyon felforrósodnak, mi kénytelenek voltunk törölközőkön ülni. A műszerfal megegyezik a KA-val, nem túl szép, de legalább egyedi formájú, nem unalmas.

A StreetKA előtt már volt szerencsém egy KÁ-t is vezetni párszáz kilométeren keresztül. Aranyos, kicsit billegős, pattogós, nem túl gyors, de azért viszonylag fürge miniautónak ismertem meg. A roadster ehhez képest egy dögös, feszes rugózású, közvetlen kormányzású, agilis kis gokart. Az ülése sokkal alacsonyabban van, a váltója precíz, és nagyon jól fekszi a szerpentint. Az 1.6-os nyolcszelepes négyhengeres csak 95 lovas, de egy ekkora autónak ez elég a hegyek megmászásához is. Vidáman pörög fel, kissé mormogós a hangja, pont olyan, amit nyitott tetővel szívesen hallgat az ember. A fogyasztásról nem tudok nyilatkozni, kétszer vagy háromszor tankoltuk tele, de már fogalmam sincs mennyit mentünk vele.

Tenerifén kétféle út van: autópálya és szerpentin. Előbbin felhúzott tetővel, klímát használva utaztunk, így legalább a 100 felett zavaróvá váló széltől megkíméltük magunkat, ha a szélzajtól nem is. Nyitott tetővel, felhúzott oldalablakokkal sima országúton nem zavaró a szél, inkább a nap ellen védekezünk sapkával, kendővel (nomeg naptejjel).

A kanyargós hegyi utakra érve kiderült, hogy ez egy gyors autó. Az utak minősége többnyire kiváló, de annyira tele vannak szerpentinnel, hogy a megengedett sebességhatárt elérni legfeljebb pár rövid egyenesben lehet. Még így is, gyorshajtás nélkül is minduntalan utolértük a többi közlekedőt a magasabb kanyarsebességek miatt, pedig messze nem a határon autóztunk. A már járt utakon néhány alkalmas helyen még előzésekre is képes volt a gép, akár hegymenetben is. Az új helyeken ez felesleges lett volna, hiszen mi is majd' minden második kiszélesített kanyarban megálltunk fotózni. Minket a három nap alatt nem előztek meg, nem értek utol. Igaz, nem is találkoztunk másik StreetKÁ-val.

A kasztni merevségére nekem nem lehet panaszom, bár akkoriban az amúgy zárt karosszériás Saab 900 OG volt a referenciám, az meg csavarodik, nyöszörög rendesen. A StreetKA ehhez képest nem vészes, igaz rossz, kátyus útra csak egyszer tévedtünk vele. Nem kellett volna. A kemény futómű a tükörsima aszfalton áldás volt, itt átok kényelmetlen. Bele se gondolok, nálunk milyen lehet közlekedni vele...

A kék szín (és a piros is) rendkívül jól áll a StreetKÁ-nak, egy ilyen autót nem is lenne szabad csak ilyen feltűnő fényezésekkel árulni. Nálunk nagyon kevés van belőle, azok zöme is szürke, érdemes a mobile.de-n is körülnézni. A 206 CC-vel ellentétben nem lett belőle a "butikosné autója", és a Miatánál is jóval ritkább, sokkal egyedibb darab. Új korában valamivel többe került az Mazdánál és a Peugeot-nál, mostanra azonban eltűnt a különbség: a 2004-es, 2005-ös példányok ára mindhárom típusnál 2-2,9 millió között mozog. Igaz, a japán és a francia vetélytársakból lehet jóval kevesebbért öregebb darabokat is találni. A megadott 30-60ezres futásteljesítményeket simán elhiszem; a StreetKA nem az az autó, amivel rendszeresen többszáz vagy többezer kilométeres autópályázásokra indulnék. Inkább egy kis hétvégi kanyarvadászatra a Bükkbe, Mátrába.

Az StreetKA tanulmányról és a szériaváltozatról is volt egy-egy hír a TotalCaron. A bemutatón Karotta járt, a tesztet Rácz Tamás követte el. Végül a hattyúdal is megért egy hírt.

A hvtm-en először egy sajtófotót, másodjára a bérautónkat adtuk fel kihívásra a virtuáltunereknek.