A képet tavaly, a salgótarjáni MMC túrán készítette Attila, szokás szerint nem vittem fotómasinát.
Háttérben az elnöki Indy.

Sikerült végül eljutnom, megnézni milyen is a Meet the meat utolsó fél-egy órája. Jutott egy parkoló maroknyi autómániással, láttam Volga kombit, Prokeet, Ommot élőben, illetve kell bele erős. Több kört itt nem is futok, nem fotóztam, nem vesztegetem a szót.

Inkább megpróbálom szavakba önteni milyen is a Maserati 4200 GT anyósülésről, illetve milyen bikakábelről beindítani egy offos verdáról. Kezdem a bikázással. Semmi extra, akku a csomagtartóban, kábellel összeköt egy másik autóval, cigiszünetnyi töltés, majd indítás, és életre kel a családi ház mélygarázsában a V8. Igaziból a mélygarázs itt a lényeg, ahogy rekedt-morgó zajjal tellik meg a tér. Higgadt emberke vagyok, az arcomon nem látszik, de a fülem azért titokban vörösödik, elkezd mászni fel a gyomrom táján az adrenalin, sejtem mi vár rám. A volánnál a tulajdonos, kedves családapa, elejt pár szót egy angol magazinban olvasott cikkről, melyben a Maserati hangorkánt és a nők hormonális játékát helyezik egy pályára. Majd nagyobbacska gázt ad a 3 hete nem használt olasznak, felhajtunk a garázsból, benzinkút, kerülőúton irány Mór.

A képet tavaly, a salgótarjáni MMC túrán készítette Attila, szokás szerint nem vittem fotómasinát.
És Sanyi Spyderének a hátsója, takar. Ez a piros szintén megcsodálható volt ma Móron.

Néha jut egy-egy gyorsan végrehajtott előzés, ilyenkor újra felüvölt a gépbeöntött tenor pár másodpercre. Közben érzem ez egy nagyon összerakott autó. Kemény, sportos, de a skyhook futómű valahogy azért kisimítja egy kicsit a legalsóbb rendű magyar utakat is.

Ami extra, egy ilyen autóval kulturáltan közlekedni. Menne, nagyon menne. Laci elmormol pár keresetlen szót a kedves autótársakhoz, nem érti miért vannak belső-sávra kiosztott pályamatricák, nem ért ezt meg azt, csak a szokásos. Indexel, kihúzódik a külsőbe, majd megdícséri az olasz bőrműveseket. Legyen egyensúly. Kell az alázat.

Köszi a közlekedési moráljavítási kísérletet, a csodás gyorsulásokat, az érces zenét mely végig elkísért, és a közvetlenséget. Üdv Prokeenak az M7-en. Legközelebb azért kiharcolom azt a volánt.

A képet tavaly, a salgótarjáni MMC túrán készítette Attila, szokás szerint nem vittem fotómasinát.
Három generáció, a ghibli szintén makulátlan, hátul a szívem, épp szívesen magától nyíló gépháztetővel.