Bárminemű komolyabban vett autóbuzériához szükséges iszonyat szaktudás. Van aki lexikális tudásra gyúr. Van aki komolyan veszi a kókányolást, házi műhelyt épít, nem enged a szeretett gép közelébe papírral rendelkező szakembert, hisz magában, hisz a két keze munkájában. Illetve van még egy csomó másik állatfajta ebben a faunában.

A fenti kép egy különleges egyed kétkezi munkája, nem tudom az olajkosztól, a hideg garázstól vagy bármi mástól vajon irtózik-e? Jelen esetben tökmindegy. Legózik, meleg szobában, elsősorban rodokat épít elképesztő részletmegoldásokkal. Eleve Lego fan vagyok, számomra ezek az alkotások sok szempontból lehengerlőek.

Nem is tudom, min ámuljak, csak kapkodom a szemem a fotókon fel-le, jobbra-balra. Szóval essünk neki kivesézni, persze csak egy kicsit. Fent az a zöld Impala, pimpcsíkokkal. Felháborító mód egy _működő lowrider_, távvezérléssel. Neve Leapfrog, megér egy pillantást a "hoodornament".

Econoline dragster, a kenyérpirító kisteher, a '65-ös széria arcát hordja. Rakterében egy szinte sugárhajtóműben végződő V8-cal, mely a Toaster tetején a kenyérbe(ki)adó nyíláson átnyúló orgonacsöveken szívja magába a friss levegőt. Ha valódi lenne, a hátsó támkerékpár, rémisztő képességei védjegyeként riasztaná a kihívókat.

'32-es Ford, minden Rodok nagy öregje, a custom kultúra alapautója, zseniális téglatálalásban, a lángnyelvek megszokott helyen, "megszokott módszerrel" rajzolódnak a meztelenül hagyott motor mögé a karosszériára. A motor úgy tűnik a Streetrodból C64-en már megismert alap V6. Cáfoljatok meg!

Top Chop, Cadillac 63 Fastback, rettenetes pimpmobil talán Jokernek címezve, újfent a látványra kihegyezve. A Lego modellezőknél mindig szükséges egy úgymond hierarchia kialakítása, ki a funkcióra, ki a reális kinézetre gyúr. Itt egyértelmű a meghökkentés a cél, és éljenek a finomságok. Számomra egy újabb számítógépes játék csatolás, egy autó, egy másik kedvenc játékomból, ez már PC. A Bűn Városát túlélő San Andreasban is megjelenő latino gengszterverda kézzelfogható pixelhalommá nemesedése. Mega, ahogy Azúr mondja!

Kicsit orrraesős, némileg tuningolt Chevrolet C-10 Pickup, hiperrealista orrkialakítással, a végén vónószem helyett márkahű kereszttel, szerszámosládákkal, lenyíló platóajtóval. Az alkotó szerint ez csak egy sima "Fun-built" egy kis baráti versengés másik autó-kockába-fogalaló művésszel. Kitűnő ujjgyakorlat, sima nonszensz.

Újabb teherhordó, immáron texasi köntösben egy Ford, a Ranchero 1957-ből, talán az első sportteherautó, nagyjából egyeduralkodó volt két évig, hisz az El Camino ennyivel később, 1959-ben gördült a publikum elé, és talán el is mosta a kék oválos próbálkozást. Ennyit a történelemről. Itt újfent, egy módosított kivitellel nézhetünk farkasszemet. Eleve ki látott már világoskék legókockát élőben? Vajon a valóságban mennyire lenne rémisztő ahogy két ökörszarv közül harsan a kürtszó mögülünk? Mit reagálnánk? Ijedtünkben megpróbálnánk lehúzódni a sivatagi út szélére helyet biztosítva a Corvette mintákat az oldalán hordó trágyahordónak. Hatásvadászat, gyönyörűség!

Ha a fentiekből nem lett volna elég, sőt sok, vagy sokk, akkor itt eláll a lélegzet. Éljen az őrület, vagy mifene?! Már fogást sem találok, zsongás. Hol kezdjem? A fékezőernyőnél a hátfalon? A bukókeretnél, vagy a biztonsági övnél az úgymond kabinban? A leömlő és kipufogórendszernél, ahogy hívnak a csövek? A támkeréknél? A lángnyelveknél? A realista orrnál? Netán a felnyitható karosszériánál? Vagy csak mondjam, ez egy Pontiac GTO, 1968. Egy dragster. Az alkotó barátnőjének kedvenc verdája. Ez itt a megfejtés, ezért üti át a szívet, szívvel épült. Lánynak. Kell több?

Bár a filmet nem láttam, _tudom égés_, de a fentiekből arra merek következtetni, hogy a Kurt Russel féle Halálbiztos Nova valahogy így festhet a filmben is. Ígérem bepótolom, ha másért nem, hát ezért a modellért. Bevallom, nem értem miért maradt ki a két egymáshoz kapcsolódó b-mozi az életemből. Szomorú-szomorú.

A helyzet ennél a '49-es Ford Tudoornál már véresen komoly, véresebb mint a filmsztár, valószínűleg gyilkos Novánál, itt a szakmai siker emeli a hobbit, játékot pár szinttel magasabbra. Ez egy versenygyőztes verda, zsűrizett építés, bár a többi versenyző a Modell Team kategóriában ezen megmérettetésen ismeretlen maradt előttem, de a hűtőrács alapján én simán elhiszem, hogy jó helyre került a trófea. Szem nem marad szárazon.

Egy építés struktúrális problémákkal. Legalábbis az építő bevallása szerint ez egy rosszul sikerült modell. Valószínű ez a mondat valami iszonyat maximalista önmarcangoló hülyeség lesz. Harmonikaajtók, pinstripe, fekete fény, arany felnik, kidolgozott motor, futószalag a raktérből előre. Hol van itt a probléma, láthatóan nem darabjaira hullani készül?! Készült egy Divco fan magazin felkérésére. Ja, hogy legózásból meg lehet élni? Kedves örök gyerekek, azt hiszem valamit lehet elrontottunk.

Újabb versenyautók, szám szerint kettő. Eddig egész magabiztosan számolok, akárhonnan nézem. Két Ratrod. '55, Frod F-100 és egy Bogár. Cool. Csodaszépen sikerült megfogni őket, pláne, hogy mindkettő fantáziaszülemény. A Fordnak nincs alváza, a Bogárnak hiányos a burkolata, patkányok mit várhatunk? Ami talán a legnagyobb extra az előző építésekhez képest, a hathengeres boxer a farban, épp kezdtem azt hinni, hogy csak bazi V motorok építhetőek szépen kockákból, de itt a cáfolat, hallom szinte a fajtatipikus hangzavart, amit e szerethető szerkezet közöl rendre a világba. Igaz, nem tiszta, a két gép megnyerte-e a versenyt, de mindegy is, gyönyörűek, elvakítanak. Nem kell más!

Szerencsére az amerikai autógyártás aranykora kimeríthetetlen témaadó, így nyugodtan ünnepelhet újévet a Legóba szerelmes autóbuzi. Előkap egy 1950-es Mercuryt, ül pár órát, közben szemezget a kék alkotóelemek között, és hopp kipattan egy újabb csoda. A motortérben található rettenetről a forma árnyékában is külön ódákat kellene zengeni, de minek, mesél a fotó.

Hogy a motoros szeme is megteljen örömkönnyekkel, ideemelek egy hozzájuk szóló műremeket. Natív amerikai, indiános kétkerekű, rengeteg humorral. Azt hiszem a Legoland indián bábú, kabala figurakénti hasznosítása a legnagyobb dobás itt. Ok, van minden mi szem-szájnak ingere, hát csorogjon a nyál, kedves motorbuzik!

Azt hiszitek már nem lehet fokozni ugye? Pedig... Szóval egy '41-es tejeskocsi, nyitható ajtókkal, a raktérben végtelen mennyiségű tejes-palackkal. Talán soha élőben nem volt ily szép egyetlen árúszállító sem. Nézzétek, a hűtőrács! Elképesztő eleve az ötlet! Kitérek a hitemből, lecserélem a grafikusi állásom, elmegyek Dániába, modellfejlesztő szeretnék lenni ennél a Lego nevű családi vállalkozásnál. Mit kell tennem?

Most gonosz mód abbahagyom, megint beígérek egy folytatást. Sőt, mitöbb, még a modellek készítőjére sem utalok ennél konkrétabban, nem helyezek el linket a cikkben. Védelmemre szóljon, hogy van még, és én önző mód biza arról is ömlengeni szeretnék még jó pár sort. Ha valaki nem bír magával, rákeres, megtalálja, megkérem ne linkelje ide, hagyjon engem, hadd önzőzzek még egy sort! Köszönöm.