Különös perverzióm van: szeretem a Moszkvicsokat. Bár messze nem tökéletes autók, van jellemük, és az Aleko előtti korszakban akár szépnek is nevezhető járművek hagyták el a Leninszkaja Komszomol Autógyárat (leánykori nevén Moszkvai Kisautógyár).

Jó tizenöt éve volt a haveromnak egy pöpec 2140-ese, ami még a tuningolt Ezeröcsit is lenyomta, így mindjárt tudtam, hogy nekem is kell olyan. Akkor még működött Pécsett a Barna-féle Moszkvics-szerviz, onnan jött az infó: tízezerért az enyém lehet egy zöld, rossz bőrben lévő 2140-es. Belementem.

A gyári állapot elérése lehetetlennek tűnt, ezért valami vagányabb álom lebegett előttem. Persze akkor sem voltam kőgazdag, így a rat-stílus tűnt reális célnak. A kilencvenes évek derekán még nem volt trendi a matt „fényezés”, mint manapság (vö: Mansory Rolls Phantom J ), így éjfekete ruhájában valóban egyedi vizuális élményt nyújtott. Az égvilágon mindent befújtam a festékkel, az amúgy krómos kilincseket és ablakkereteket is. Igazi lopakodó-fílingje volt. Hogy teljes legyen a kép, a kifordított, szélesebbre hegesztett felnik is megkapták a bódé színét. Odabent gyönyörű kontrasztként világítottak a bordó műbőr ülések.

Kőkeményre kovácsolt laprugókkal a magasba emeltem a farát. Konkrétan annyira fent volt a segge, hogy egy mögötte haladó autóból látszott a komplett futómű – no de nem csak a hátsó, az első is! A megoldás az úttartást nem rontotta, mert olyan előtte sem létezett. A látványra a koronát egy szintén mattfekete szélvédő-matrica tette fel, benne a jármű nevét jelentő Fucker felirattal.

Szóval Fucker igencsak feltűnő jármű volt. Mechanikailag sajnos nem volt stabil, sorra álltak le a hengerek, a fék rettenetesen félrehúzott, a váltó tragikus kapcsolhatósággal terrorizált. Szétkaptam a motorját, hogy „majd, valamikor” felújítsam. Persze hónapokig állt a műhelyudvaron…

Ekkor fedezte fel magának egy színesfémgyűjtő.

– De szép Moszkvics! – mondta. – Nekem is van, de kéne mégegy. Mennyi?
– Tízezer – feleltem. Az összeg láthatólag nem tántorította el.
– Van egy Snejder videóm, az is ennyit ér. Odadod azér? – hangzott az ellenállhatatlan ajánlat, amire természetesen csak igent mondhattam.

Fuckerből sajnos csak két, botrányosan gyenge fénykép, meg az emlék maradt. No és az álmodozás: egyszer még építek egy hasonló Moszkvicsot!