A Halálfutamos postunknál kommentelő karel_atyától kaptunk egy levelet a filmet ihlető játékról. Köszönjük!

"Megint rámsötétedett a munkahelyemen. Hideg eső veri az ablakot, a szél utat tör magának a résein, zúgása betölti az irodát. Nem vagyok vidám. Nyugodt sem...

Öt perce végre becsukhattam az ajtót, a felhasználók hazamentek. Mindenki tudja, hogy az a dudor az asztalon maga a képernyő mozgó nyila. Nem csörög a telefon, ma már nem jöhet "tegnapi" határidejű dolog. Fejemben kavarognak a nap eseményei, lassan kezdek nyugodni. Azt fogom ma is egész este csinálni. Azt. A dolgot, ami megnyugtat beszéd nélkül, kielégiti a felhasználók felett érzett perverz és tulajdonképpen értelmetlen bosszúszomjam.

Katt-katt. A képernyőn gonoszan vigyorgó bohóc jellegű arc. Ha látnának, tükörnek gondolnák a monitort... Közben előkeresem a fiókból a hasonló esetekre félretett Thunderdome lemezt, beleszúrom a gépbe, füles a fejre... Kezdődik..."

Egy apró kép az életből, mely mutatja, hogy (mentálisan egészséges) felnőttek miért szerethették annyira a Carmageddon játéksorozat epizódjait. Nagyszerű lehetőséget teremtett, hogy a felgyülemlett feszültséget a család (és természetesen a forgalom) helyett egy semleges területen lehessen levezetni. A szó legszorosabb értelmében.

A játék hármas szabálya egyszerű volt: Érj elsőként célba. Vagy egyedül. Vagy csak vadászd a gyalogokat és az egyéb életformákat. A fő probléma ebből adódott. A hatóságok több országban betiltották a játékot látványos brutalitása miatt, amit még fokozott azzal is, hogy a "művészi kivitelezést" külön értékelte. Némely országokban zombikra, illetve marslakókra cserélték az embereket, állatokat, melyekből zöld vér folyt. Természetesen azonnal megjelent a BloodPack, ami "helyreállitotta a rendet". A tizennyolcas karika egyértelmű volt.

A játék technikailag a kor szinvonalát hozta, sőt, az autók fizikája még az élethű mércén is túlment. Némi, a játék során megszerezhető plusz motorteljesitmény után egy szinte kezelhetetlenül erős és gyors paripát kellett terelni. Aki ebben a játékban tudott szépen sietni, annak általában semmilyen egyéb játék sem volt tanulhatatlan. Abban az időben (1998-at irunk) kevés autós játék tudott felmutatni ennyire részletes törésmodellt, illetve elsők között lehetett filmként visszanézni és menteni a lejátszott pályát rengeteg kameraállásból, akár menet közben is. A játék hangulatához jó választás volt a gyári CD-n található zene (C1 - Fear Factory, C2 - Iron Maiden, C2000TDR - Plague, Utah Saints), de bármilyen audio CD-t lehetett hallgatni külső alkalmazás igénybevétele nélkül.

Minden békésen indult. Mezei autóverseny, szabadon bejárható pályák, rengeteg dolog, aminek neki lehet menni. Eleinte pontlevonás járt a gyalogokért, de az első tesztek mindig sakkozással végződtek. Futár üti gyalogot... És futárt... Akkor miért ne legyen ez a cél? A játékot az 1975-ben bemutatott Death Race 2000 cimű film inspirálta, a készitők (SCi) emellett több egyéb filmből (Blues Brothers, stb) és az életből vettek át powerupokat, szereplőket, autókat (Herbie, stb), néhány esetben a gyártó nem kis rosszallása ellenére (TVR Cerbera). A választható járművek között volt sportkocsi, terepjáró természetesen a célnak megfelelően átalakitva. Elfajultabb játékosok számára a kombájn, a bányadömper vagy a Luftwaffe szineiben pompázú Me-109 jelenthetett alternativát a sok egyéb mellett. (Személyes kedvencem a csőrös nyergestraktor volt... :)

A játékhoz lehetett saját autót is, pályát is tervezni, a rajongók oldalairól letölthető metrókocsi, tűzoltóautó, de General Lee, Vespa robogó és zöld kockalada is. Akár Ash a papirdobozban is elérhető (Pokemon), sőt, a második részhez (Carpocalypse Now) letölthető egy komplett csomag is, melyben az előző lehetőségek mellett még a játék grafikáján is javitottak, illetve a játékmeneten is változtattak. Nem kis munka lehetett, az eredeti játékban 30 pálya van több mint öt helyszinen, plusz 10 küldetést is teljesiteni kellett. Ehhez jöttek az új pályák az első és második rész helyszinein.

Az első rész 1995-ben jelent meg, '98 ban követte a második (Carpocalypse Now), majd 2000-ben az eddigi utolsó (TDR 2000). Egy időben keringtek hirek a folytatásról, később bejelentették, hogy mégse lesz egyelőre. Reményeim szerint a nemrég bemutatott Death Race cimű film fogadtatása meggyőzi a jogok tulajdonosát, érdemes folytatni a talán tényleg túl élethű, de mindenképpen lebilincselő és autószimulátorként nagy kihivást jelentő játékot.

Nekem személy szerint a második epizód a kedvencem, a fentiek nagyrészét erről irtam. Az első még nem ütött nekem akkorát, a TDR pedig szerintem elment kicsit a fogyaszthatóbb ábrázolás felé, és az autók kezelése sem volt az igazi.

"Még mindig sötét van... Az eső elállt, a fákon a levelek sem mozdulnak. Kezeim sajognak, az ujjaimat alig tudom lazitani. Csak a gép zúg halkan, Szivdobogásom lassan csillapodik, arcomról a napközben összegyűlt felhők is elszálltak. Beülök a kocsiba, szinte üres utcákon hajtok hazafelé. Nem sietek. Nincs miért. A lámpánál fiatal suhanc versenyre buzdit. Menj csak, gondolom magamban. Azt hiszed, hogy... De holnap este a gép előtt ülve..."