Előbb-utóbb eljön az idő minden férfiember számára, amikor bekötik a fejét. Autós férfiember számára dupla öröm, lévén egyáltalán nem mindegy, mi lészen az esküvői mobilitás eszköze.

Nálam persze egyértelmű volt a dolog. Van ugye Jiři, a 110-es Škodám, aki restaurálás előtti szétszedése előtt is meglehetősen látványos (gyári) megjelenéssel rendelkezett. A sógorom beült a volán mögé, mi meg az asszonnyal hátra. Mehetünk! Fokozta az élményt, hogy a Százast odaadtam az egyik havernak, hogy kövessen minket.

Másnál – gondolom – nem ilyen egyértelmű a helyzet. Meg kell keresni a rokonokat, és el kell mélázni: igaz, hogy Béla bácsi* Astrája bőrön és sibedán kívül full extrás, de kombi, Jóska sógi SX-4-ese vadonatúj, de Suzuki, vagy marad Géza papa tizenötéves E-Mergája, fekete ablakokkal. Az mégiscsak csillagos. Nálunk egy E38-as Hetest erőltetett a rokonság, mert ugye az a lényeg, mennyibe kerül az autó, meg mit szólnak a szomszédok.

Vagy esküvőiautó-bérlés? Számomra értelmetlen rongyrázásnak tűnik egy sztreccslimó, vagy egy tinikorú, fehér Rolls igénybevétele, bár ki tudja? A „hamáregyszer” életérzés, ha elkap valakit… A legutóbbi esküvőn, amin részt vettem, egy húszéves 320i kabrió szállította az egybekelteket – ez külön kategória, magas integetőfaktorral. Nekem tetszett, mert stílusos volt, és ami a lényeg: nem akartak többnek látszani tőle.

Kíváncsi vagyok: vajon Nektek mi (lesz/volt) az esküvői autótok?

*kitalált nevek