Eszembe jutott valami. A másik helyen, ahol szoktam blogolni, egy érdekes játékot eszeltek ki: mindenki írja meg a maga toptízes listáját, különböző science fiction-témákban (kedvenc film, író, szereplő, satöbbi itt az enyém, hogy egy kis reklámot is belecsempésszek: http://skip.sfblogs.net/category/toptiz/).

Arra gondoltam, mi lenne, ha mi is írnánk különböző listákat, persze autós témakörben.

Jó példával állok elő: elkészítem kedvenc kupéim listáját. Miért pont a kupék? Igazából semmi racionális magyarázatom nincs rá, miért jutottak elsőként eszembe a sportos kétajtósok. Amúgy is az egyik legkedveltebb járműkategória, így talán sikerül némi érdeklődést is kiváltanom a többiekből!

Mielőtt belevágnék a listába, egy kis előszó a válogatásomhoz. A kupénak alapvetően a sportos, kétajtós, hátrafelé lejtő tetejű autókat szoktuk nevezni. Bár a CLS, a Rapide és a Passat CC óta tudjuk, hogy egy kupé akár négyajtós is lehet, azért maradok a két nyílászárónál. Vagy háromnál? Hiszen ott van példának egy csomó háromajtós, még az én listámon is. De azért ne nevezzünk mindenféle két-háromajtós kompaktot kupénak! Az Opel valahogy mindig ráérzett a témára, gondoljunk csak az Olympia Rekord (R3), a B és C Kadettek, vagy akár a B Astra példájára: ezekből volt szimpla két- vagy háromajtós limuzin, meg rendes kupé is.

A válogatásba klasszikus kupék kerültek, a sportautókat más kategóriába tartozónak vélem. Sorrendet nem állítok, egyszerűen felsorolom, mely kupék tetszenek.

1. BMW 6-os (E24). A cápaorrú Bömcsik mindig is a szívem csücskei voltak. Persze leginkább kétajtósként szeretem őket. A Hatos igazi luxusautó volt, gyönyörű kupéformába öntve. Motorjai kizárólag soros hathengeresek, ezek finom járásáról és erejéről legendák születtek. Belépőmodell a 180 lovas 628 CS (Coupé Sport), középen a 630 CS (188 ló), és a csúcson az injektotos 633 CSi (197) állt, legalábbis a forgalmazás kezdetén. A nyolcvanas évekre minden motor befecskendezőt kapott. A 628 és 630 CSi fölé érkezett a 218 lóerős (katalizátorral 211) 635 CSi, és az über-hatos, a legendás M635 CSi. Utóbbit 3,5 literes, négyszelepes gép űzte, 286 lóerővel.

Tulajdonképpen akármelyiket elfogadnám, egyik sem alulmotorizált. És ugyan nem vagyok automataváltó-hívő, de a Motorsport kivételével mindegyikbe passzol a magától kapcsoló erőátvitel. Szín: nagyon tetszik a rezedazöld (mint a képen), de ezüstöt és sötétkéket is elfogadnék :)

2. Škoda 110R. Sokáig tanakodtam, melyik farmotoros kupé-Škodát említsem. Ott van ugye a Garde, meg a Rapid is… végül a 110R-re esett választás. Az 1100-as, 52 lovas egészen tisztességesen vitte. Nyugati szaklapok „kis Porschénak” nevezték, és a magyar autósok álmaiban is gyakran szerepelt a sportos cseh. Hiába volt kétajtós, a családapák meggyőzték magukat és a famíliát, hogy ez az ideális autó. Hiszen csomagtere ugyanakkora, mint a limuziné, hátul meg úgyis csak a gyerekek ülnek. Egy ilyen kocsiba beülve feltűnik, hogy az ajtókról hiányoznak az oldalablakok keretei, ami szívdöglesztő hatással bír még ma is. Nem csoda, ha a döntött szélvédő, a sportkormány és a fordulatszámmérős műszerfal mögött az utak királyának érezte magát a vezető.

Hogy melyik verzió kéne? Leginkább egy négylámpás, de kis lökhárító-babás változatot tudnék elképzeli, élénkzöld, vagy narancs fényezéssel.

3. Saab 900 Turbo. Abból a korszakból, mikor a Saab még Saab volt, nem holmi GM-leány. Kizárólag feketében kellene, fekete bőrbelsővel, a háromágú gyári felnivel.

4. Jensen Interceptor. Hű, egy Jensen mindenképpen kellene. Egy Chrysler-féle bazinagy V8-as és a Ferguson Formula (FF), azaz az összkerékhajtás angol találkozása, lenyűgöző Vignale külsővel. Bármilyen színben, bármilyen kárpittal jöhet!

5. Mercedes 450 SLC AMG Gr. 2. Általában a gyári állapotú autókat szeretem, az olyat, ami sorozatban készült. Ez a Merga kivétel: versenyautóként sokkal vadítóbb, mint utcaiban. Nem régóta tartozik a kedvencek közé, csak mióta egy Autópiacban láttam, úgy egy éve. Napokig bámultam azt a cikket. Ugye a szín, a kivitel, a kárpit adott…

6. Lancia Fulvia Coupé. Valahogy odavagyok a körlámpás kétajtósokért a hatvanas-hetvenes évekből. Főleg az ilyen szépekért, mint a Fulvia. Emlékszem, milyen megrázkódtatást okozott, amikor szembesültem vele, hogy elsőkerék-hajtású. Azóta túltettem magam a sokkon, és beemeltem a toptízbe, főleg amióta tudom, hogy milyen műszaki csemege lapul az orrában: igen szűk hengerszögű V4 (12,5 fok!), DOHC, valamennyi variánsban, 1,1 és 1,6 liter között. Egy piros Sahara lenne az álmom, lökhárító nélkül, mint a képen. De egy HF-replika is jót tenne velem.

7. Alfa Romeo S.Z. Zagatóék minden szabályt felrúgtak, amikor megalkották a külsejét. Az alapot az Alfa 75 adta, miként a 210 lovas V6-ost is. Alig három évig készült, minimális darabszámban. Persze az autók ma gyűjtők féltett kincsei. Csak piros színben készült, plusz egy darab fekete Andrea Zagatonak. Nekem piros kellene J

8. Maserati Biturbo. Az egész Biturbo-szériára gondolok, azokra is, amik már számokat kaptak. A Biturbok az olasz autók legborzasztóbb korszakában készültek, és sajnos ugyanolyan kétes minőséget sikerült produkálni, mit a többi, mezei talján autóknál. Igazából mindegyik kétajtós Biturbo tetszik, de leginkább egy nagylámpás 2.24v, vagy egy Karif kellene, piros színben, körben fekete alsó résszel, teli felnivel.

9. Volvo 262 C. Egy szekrényforma gépből is lehet kívánatos vasat fabrikálni, mutatja Bertone mester. Állítólag a bőrtetős masinából manapság mindössze 200 darab maradt Európában, ezekből kellene egy. Mondjuk ezüstszínű, de az ábrán szereplő arany-árnyalat szintén kívánatos, de fekete tetővel.

10. Jaguar XJ Coupé. Több XJ sorozat volt, amire én gondolok, az a hetvenes évekbeli, kis hátsólámpás sorozat. Persze tizenkéthengeres kellene, 5,3 literes, lehetőleg BRG színben, viniltetővel, belül vajszín bőrrel meg fél erdőnyi fával. (No jó, tudom, hogy a képen Daimler van, de a Jag ugyanilyen).

És Önnek, milyen kupék kerülnének a Top 10-es listájára?