A Hammer által felidézett Time magazinos 50-es listán, két autóról írtak egy-egy mondatot, melyek tavaly mélyen beleégtek az agyamba. "In the disco days of the 1970s, even supercars were cocaine-thin." szól a Lagonda leírásának első sora. Illetve a másik, amire meg is sértődtem: "Biturbo" is, of course, Italian for expensive junk." 

Megsértődtem, mert igaz. Soha senkinek nem mondhattam még, hogy jó az autó. Azt hiszem ideális esetben, ha tíz problémánál kevesebbet tudtam felsorolni, már biztos voltam benne, hogy minden rendben. Pár napja újra elkezdődött a pénzkidobás, hónapokkal ezelőtt megállapítást nyert, hogy ez így ebben a formájában már nem megy sehova egy lépést sem. Elégett az egyik turbó, de csak annyira, hogy pár darabka felszálhasson belőle a hengertérbe. Ez arra elég is volt, hogy az adott turbóhoz tartozó hengersor kapituláljon.

Nem voltam hajlandó nekiállni megoldani a helyzetet, megsértődtem. Közben a kulcsait is ellopták másik kulcsaimmal együtt. Az utóbbi két hónapban így lehetőségem sem volt, hogy szerelhessem, zárva volt. Kínomban megkerestem az összes romhalmazt a neten amit zsebpénzért megvehetnék, hogy kibővíthessem a négytagú autóparkom, amiból persze csak a Twingo működik. Múlt hétig bírtam, megint győzött a logika teljes hiánya.

Apám mondaná: "Fiam, most nem vagy annyira okos!" Eljött egy ember, két órát szívott, és most nyitva van. Megvan minden ami a motortérbe kellhet. 11-én trailer, Százhalombatta, és Sipisti, az új szerelő.

Megyünk Yetrora!