Eltelt már pár hét az eset óta, így már többé-kevésbé érzelemmentesen tudok írni róla.
Kellemes, nyári szombat este, Tihany, a hajókikötőtől partról a felfelé vezető rövid szerpentin. Semmi sietés, csak cirkálok, zenét hallgatok, kiszellőztetem a fejem. Fura hang üti meg a fülemet, kopogásszerű, de kicsit olyan mintha elöl valamit húznék az aszfalton. Lehalkítom a zenét, igen ezt a kocsi csinálja. A műszerfalon, a fedélzeti számítógép kijelzőjén semmi rendellenes. Lassítok, itt azért mégsem kéne megállni a kanyarban, de pár-tízméter után, az egyenesben, ötven méterre a parkolótól inkább letámasztom a gépet az út szélére, mert a hang egyre rosszabb. Az első lökös lógása az egy év alatt nem nyert akkora prioritást, hogy kijavíttassam, gondoltam, most itt az ideje; leszakadt, azon taposok. Vészvillogó ki, kiszállok, a gyújtást sem veszem le. Elöl alámászok, semmi. Mindent a helyén, a megjárdázott koptatócsíkokat is ugyanúgy tartja a szigszalag, mint eddig. Visszaülök, és feltűnik, hogy nem jár a motor.