AUTÓSKÁRTYA

Annak idején, úgy a 90-es évek elején édesapám megpróbált elindítani egy kis autósboltot, de a piacon maradáshoz jóval nagyobb kapcsolati kör kellett, mint ami neki volt, így ez igen kevés sikert hozott. Maradtak alkatrészek, ezek ma már igen erősen veterán és youngtimer autókhoz megfelelőek. Ezen alkatrészek egy része olyan, amire reálisan szerintem kevés esély mutatkozik, hogy elkeljenek. Ilyen a képen látható Regata reflektor - index kombinált védőburkolat, egy igazi gyári, vagy gyárközeli optikai tuningcucc a 80-as évekből, az "Augner" nevű cégtől. Amint az látható, korabeli dinamic line: a vízszintes fekete csíkok az Aston Martin V8 utolsó szériájának lámpaburkolatának mintázatát előzik meg, persze sokkal egyszerűbb, és valós funkció néküli kialakításban, és -persze ne legyünk telhetetlenek- annál azért kevésbé profi módon. Anyaguk polikarbonát, ennek ellenére egy cseppet sincsenek megsárgulva: az elmúlt 17 évet sötét pincében töltötték.

Szeretném ezt a két burkolatot egy szép állapotú Regatán látni! Természetesen bárkinek ingyenesen odaadom őket, ha teljesülnek a következő feltételek:

• van egy szép állapotú és típustiszta, a sokkal később rápakolt optikai tuningelemektől mentes autója, amit hosszú távon meg is akar tartani, illetve szeretné ha később OT rendszám kerülne rá.
• benzin vagy dizel: bármelyik elfogadható, kombi vagy lépcsőshátú, szintén
• szeretnék fotót kérni a kész állapotról, ami ide is felkerülne.

- Le vagy paparazzizva! írta az imént MSN-en Sanyi. És tessék, adott pillanatban már legalább fél órája ébren vagyok, irányulok reggelizni, cigit venni, kávét inni. A pontos idő 14:25, áthaladok a Roosevelt téren. Épp elhagyja a szám egy Vectrás svéd Fiatalúr felé, akinek a macisajt nem mond semmit, valami olyasmi:
- MiaszartakarszazzalaszutyokkaltePARASZT!

Öt perccel később, üldögélek a kedvenc délutáni teraszomon, szívom magamba a napot:
- Köszönöm (Kedves mindig szombati pincérlány), ma nem kérek limonádét, viszont kávé hab nélkül, de legyen dupla! Nagyonkedvesköszönöm... ... és az ezüstdunhillt elfelejtettem, neharagudj, azt is légyszives!
- Bocs nem hallom, miért beszélsz mindig ilyen halkan?
- ...Dunhill, ezüst...

fotó: I\\/I4R[ł

Különös perverzióm van: szeretem a Moszkvicsokat. Bár messze nem tökéletes autók, van jellemük, és az Aleko előtti korszakban akár szépnek is nevezhető járművek hagyták el a Leninszkaja Komszomol Autógyárat (leánykori nevén Moszkvai Kisautógyár).

Jó tizenöt éve volt a haveromnak egy pöpec 2140-ese, ami még a tuningolt Ezeröcsit is lenyomta, így mindjárt tudtam, hogy nekem is kell olyan. Akkor még működött Pécsett a Barna-féle Moszkvics-szerviz, onnan jött az infó: tízezerért az enyém lehet egy zöld, rossz bőrben lévő 2140-es. Belementem.

Új szériába kezdek itt a blogon, nagyjából komment nélkül fogok postolni néha. Szépen megcsinálom nekik a szöveg nélkül cimkét. Főként általam ötletesnek, viccesnek ítélt, furcsamód elsősorban autókkal kapcsolatos ezt-azt rejt majd e tag. Nézzünk biztonságra buzdító kreatívokat így elsőre. Ígérem, legközelebb nem lesz semmi ömlengés, csak kép vagy videó.

Aki még nálam is elvetemültebb 007 rajongó, éjfél után már meg is nézheti a Quantum csendje című 22. James Bond filmet a mozikban. Én kivárom holnap estét, bár addig már tűkön ülök.

A filmben újra szól az Aston Martin DBS, melyből a forgatáson többet is leamortizáltak, egyet pl. a Garda tóból halásztak ki. Az üldözőautó Alfa 159 (Ez milyenmár, hogy tudna lépést tartani egy Astonnal?) is fogyott szépen a beszámolók szerint. A filmben a Ford jó szokása szerint legújabb termékét az új KA-t is elhelyezte, de nem hinném, hogy túl komoly szerepet bíztak rá. Holnap meglátjuk.

A hajtás után trailer következik.

...majd veteránautó? Véleményem szerint a mai autókból semmiképpen. Ehhez két dolog kell legalább: egyrészt könnyen javítható legyen házi- hobby körülmények között, olyan szerszámokkal, amelyek könnyen beszerezhetők (tehát nem célszerszámok), másrészt egy kevésbé megfogható dolog: legyen benne "anyag". Most az előbbiről lesz szó, az utóbbiról meg majd máskor.

Már rég adós vagyok az autóskönyves sorozat következő postjával. Most egy rendhagyó kötettel kezdem ledolgozni a lemaradást: Jobbágy Károly 1979-es kiadású könyve ugyanis versekkel van tele, versekkel egy öreg autóról.

Nagyszüleim ma ünneplik a gyémántlakodalmukat.

Ez a rovat mindig népszerű szokott lenni, tán egy külön blogot is érdemes lenne indítani belőle (a topik után szabadon.) A képeket nemrég készítettem egy kis kiránduláson (lesznek még postok belőle). Amíg elkészülök velük, valaki mondja már meg, mi ez a kis négykerekű, és találja ki, hol készültek a képek Hajtás után is van még.

Áldoztam kétszáz forintot az Őrült Stone DVD-re (leánykori nevén: Split Second). Található benne egy jármű, egy terepjáró, ami – szégyen, nem szégyen – nem tudom, micsoda. Bár több eleme ismerős lehet egyéb kocsikról (Rocky, G-Klasse, Campagnola), nem áll össze egésszé.

Még a IMCDB se tud róla semmit, lévén az alkotás nem szerepel az adatbázisban.
Szerintetek micsoda?

ui: bocs a borzalmas képért, egyszerűen képtelen voltam képet lopni (ha valaki elmondaná hogyan kell, megköszönném, több képlopó szoftvert is kipróbáltam, egyikkel se jutottam semmire), így – újabb szégyen! – egyszerűen lefotóztam a monitort.

Nagyobb térképre váltás

Első éjszaka. Százhalombatta, Budapest. Fékteszt, rendben, minden tökéletesnek tűnik. Szinte. Még szoknom kell az alacsonyabb kuplungpontot. Két mosás hazafelé. A műszerfal-világítás ideiglenes. Sebesség országúton maximum 90 km/h. Gyomrom a torkomban, szívem a gyomromban, tüdőm az agyamban, szám kaján vigyoron, vagy összeszorítva, neszeket figyelek. Semmi aggasztó. Zaj, új csodás, az új turbók szépen nyitnak, szívnak lágy kamionsípolással, fújnak le csodás magas szisszenéssel, a motor óraműpontossággal ketyeg, a kipufogó ordít, úgy érzem hangos, tolakodóan hangos. Őrület. Édes az élet, így szépen lassan. A Csajom megkérdi mikor először hallja lefúni: "-Ezt te csináltad, vagy a kocsi?" -"Semmi csak fütyörészek" -"Nemis! Ez a kocsi volt, ez szép hang! Szép ugye? Jippíííí! Miért csinálja? Megint csinálja!"

Megint rájuk jött. Ami egyszer már lecsengett, azt megint előszedik. Hát, ez már csak így van...

Újra divat az autók körbeüvegezése. A '80-as években nagy divatját élte az oszlopeltüntetés, mostanában megint előszedték.

A Citroen C1 - Peugeot 107 - Toyota Aygo hármasikrek annyira hasonlóak, hogy szinte egyformák. A külsőségekben azért fellelhető némi különbség, de vajon ugyanazt nyújtják ugyanannyiért? Az ár dönt vagy a márkamegítélés?

Egy kis előtörténet...

A PSA-Toyota közös gyártású kisautói leginkább formájukban különböznek egymástól, bár abban sem nagyon.
A méretek azonosak, a gyártás közös gyárban, közös szalagon történik Csehországban, vagyis a minőség kivételesen a francia és a japán esetben is azonos.
De melyiket válasszuk? Döntsenek az apró formai eltérések, vagy esetleg megspórolhatunk pár tízezer forintot, ha nem a design, hanem a tartalom irányából közelítünk?

A divat az divat. Időszakos jelenség. Lehet, hogy a most, általunk és a hivatalos kritikusok által egekig magasztalt formák 50 év múlva ugyan annyira viccesek, megdöbbentőek, gyönyörűek vagy épp undorítóak lesznek mint a most következő képsorozat. Egyik másik autót megnézve nem fér a fejembe, hogy hogyan jutottak ezek az emberek ceruzához.

Autóbuzi szemmel mindenképpen egy érdekes sorozat következik! Jó sok képpel, Elvis és a westernek aranykorából! ;)

Szép estét kívánok nektek kedves feleim, ígérem nekem az lesz, már egyet sem kell aludnom, és idén először !nem röhög!, magam fogom elindítani a saját autóm. A videón a tegnap délutáni állapot, még gépházfedél nélkül, de már friss zöldkártyával. Szóval este, tessék rám gondolni, felváltja a keserédes töretlen hitet a valóra vált szerelem. A csillagok szebben ragyognak majd, a világot díszruhába öltözteti mosolyom.

Mondom én, szigony látásra, a Názáreti feltámadt!

A legutolsó Autóskártya talin a Moccóban felajánlottam az egyik 323-as Mazdám rallyra. Meglepődtem, senkinek sem tetszett az ötlet, pedig az injektoros 1.6 érzésem szerint elég lenne az amatőr kategóriában. Rajtam kívül e jeles társaság egyetlen tagját sem vonzza különösebben a porverés, kanyarban csapatás, itinerolvasás. Ez van, keresek hát más őrülteket, jelentkezni lehet, mondjuk itt!

Aztán Hammer előállt az ő fixa ideájával, drifttel. A drift jó mondotta, talán némileg olcsóbb, jóval látványosabb. A társaság minden tagjának szemében villant a fény, úgyám, driftre fel! Jött az első alapvetés, semmiképp sem lehet BMW. Mindenki a bajor márkával versenyez, bár egyértelműen a legjobb alternatíva, épp ezért nekünk mégsem elég jó. Valami egyedire lesz szükség! Valami kevésbé megszokottra, hogy a néző szerethesse, ne vesszen el a kék-fehér propelleres tömegben.

Messziről kiszúrtam, fogtam a fejem, állt a kocsisorban, kikacsintott az ezüstösen csillogó cicakeretezés. Tunerlámpának tűnt, közelebbről még mindig tunerlámpa, de már csak szükségmegoldás, a kimúlt gyári helyett ez volt a legolcsóbb utángyártott. Siettem volna tovább, de átléptem a bűvös kört, ahonnan megfejthetővé vált minden. Ez egy kreatív szükségmegoldás, eddig rendben, sajnos tényleg a szükség hozta, hátulról belészálltak. Vagy valaki figyelmetlen, vagy egy fránya féktávot nem tartó villanypózna. A tulaj úgy gondolhatta, ha már az egész Corsa ér vagy maximum bűvös 100 ezret, a javítás mindenképp horror, hát tegyünk meg mindent mi tőlünk telik, a piros legyen piros, a sárga legyen sárga. Hátsólámpa házilag.